Magyarország azonban nem Irán. Igaz, amikor Panahi itt járt, azt mesélte, hat állami tévécsatornájuk van, sajátos műsorszolgáltatásokkal, ezért néznek az emberek szívesen társadalmi témájú mozikat. Nálunk már hét állami tévécsatorna van, és jelszavakkal ellátott kormányzati óriásplakátok, viszont nincs megkövezés, csak verbálisan, de egyre durvább szavakkal. Ezért hasonló döbbenettel figyeltem, hogy Enyedi Ildikónak a magyar kormányra tett kritikai megjegyzése milyen indulatokat gerjesztett, miként forgatták ki, s hogy most a Panahi ellen háborgókéhoz hasonló elvárásokkal szidalmaznak valakit, akinek a munkásságáról, cannes-i, locarnói vagy teheráni díjairól láthatóan fogalmuk sincs. Mivel Enyedi Ildikó Arany Medve díjas filmje, a Testről és lélekről egy különleges szerelemről szól, a Berlinalén viszont inkább a politikus filmeket favorizálják, a Deutschlandradio riporterének mindenképp fel kellett tennie valamilyen közéleti kérdést is. „Ami a hazánkban történik, szégyen” – mondta Berlinben, s a félreértéseket elkerülendő, lapunknak adott interjújában egyértelművé tette: „Én nem az országtól félek, és nem az országot szégyellem, hiszen ez a hazám. Csupán a jelenlegi kormány politikusainak tevékenysége aggaszt, mert úgy látom, hogy lebontják a demokrácia alapintézményeit. 1989-ben nagyon hosszú idő után esélyt kaptunk rá, hogy nyugalomban, egymással összefogva létrehozzunk egy jó kis országot. Sajnos rosszul éltünk vele.” E nyilatkozattal sokan egyetértenek, semmi felháborító nincs ebben. Inkább az kellemetlen, ahogy a rendezőnőt védekező helyzetbe kényszerítenék a láthatatlan országimázsközpont önkéntes gárdistái.
Enyedi Ildikó rendszerváltással egyidős filmje, Az én XX. századom mind a magyar filmkritikusok, mind a Magyar Művészeti Akadémia toplistája szerint minden idők egyik legjobb magyar filmalkotása. A varázslatos mese messzebbre tekint a jelenünktől, egy jó kis XX. század elszalasztott esélyét mutatja meg. Panahit egyébként utóbb egy rövid időre bebörtönözték, s húsz évre eltiltották a filmezéstől − Enyedi Ildikó pedig a Simon mágus után tizennyolc évvel készíthette el berlini győztes filmjét. „Öt filmterven dolgoztam, de valahogy egyiket sem sikerült összehozni” – nyilatkozta erről lapunknak diplomatikusan.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!