Menteni próbálva a menthetőt, Nicolae Ceausescu román diktátor az 1989-es temesvári forradalom kirobbanásakor társadalmi hangulatjavítónak szánt szociális intézkedésekkel próbálta elejét venni annak, hogy a népfelkelés országossá terebélyesedjék. A minden eresztékében rogyadozó önkényuralmi rendszer megerősítése érdekében összehívott december 21-i bukaresti nagygyűlésen a pártfőtitkár bejelentette a minimálbér és a gyereknevelési támogatás megemelését. A népnek szánt üzenet világos volt: ne akarjon megszabadulni a totalitárius rezsimtől, ne követeljen demokráciát, szólás- és véleményszabadságot, cserébe érje be egy enyhe életszínvonal-emelkedéssel. A végeredményt ismerjük: a romániai társadalom nem az „alamizsnát” választotta, a menekülni próbáló diktátor házaspárt pedig a rögtönítélő katonai bíróság ítélete alapján karácsony napján kivégezték.
Fordított sorrendben ugyan, de a kommunista diktátoréhoz hasonló stratégiát próbált a gyakorlatba ültetni a tavaly decemberi parlamenti választásokon győztes bukaresti balliberális kormány is. A Liviu Dragnea vezette szociáldemokrata párt (PSD) azt a célt tűzte ki maga elé, hogy jelentős béremelésekről és adócsökkentésekről szóló ígéreteivel „elaltatja” a társadalmat, majd a gazdasági-szociális intézkedésekre összpontosító lakosság lankadó figyelme közepette maga alá gyűri az összes államhatalmi ágat, és kialakít egy szűk körű politikai elit irányította (fél)diktatórikus rendszert. Meg kell hagyni, a huszonhét évvel ezelőtti népfelkelés idején megdöntött állampárt romjain újjáépített román baloldal mai vezetőinek haditervét maga a Conducator is megirigyelné. Ők ugyanis egyszerűen az igazságszolgáltatás fölé kívánták helyezni magukat, azt akarták, hogy immunissá váljanak a felelősségre vonással szemben.
Mi is történt? Egy hónap sem telt el a Sorin Grindeanu vezette kormány beiktatása óta, és a kabinet korlátozta a hivatali visszaélésnek, a hanyag kezelésnek és az érdekellentétnek a büntető törvénykönyvben megszabott büntethetőségét. Nem véletlen, hogy éppen ezeket a bűncselekményeket vonták ki a Btk. hatálya alól. Az elmúlt két év során a korrupcióellenes ügyészség több mint kétezer politikust és köztisztviselőt állított bíróság elé hivatali visszaélés miatt, és a vádlottak által az állami költségvetésnek okozott kár értéke meghaladja az egymilliárd eurót. De ennél prózaibb oka is volt, hogy a Btk.-t egy késő esti ülésén, sürgősségi rendelettel módosította a román kormány: a PSD elnöke büntetlenséget akart szerezni magának. Dragneát tavaly választási csalás miatt két év felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtotta a bíróság, ez az ítélet pedig megakadályozta a befolyásos politikust abban, hogy alakulata győzelme után elfoglalja a miniszterelnöki tisztséget.
A napokban megkezdődött másik büntetőperében viszont már hivatali visszaélésre való felbujtással vádolják; márpedig elég, ha ismét „csak” felfüggesztettet kap, és vonulhat börtönbe. Ez hát az oka annak, amiért Dragneáék hadat üzentek az igazságszolgáltatásnak, megpróbálva gátat szabni a korrupcióellenes küzdelemnek is, amit amúgy egy tavalyi, csak most nyilvánosságra került interjúban a szociáldemokrata pártelnök egyszerűen „bullshit”-nek (halandzsa) nevezett. A romániai pártok többségének körében egyébként is elterjedt az a nézet az utóbbi időszakban, hogy az igazságszolgáltatás túlságosan függetlenné vált, a korrupcióellenes ügyészség elszabadult hajóágyúként működik, és válogatás nélkül szedi „áldozatait” a politikusok, köztisztviselők, üzletemberek közül, vétlen embereket küldve rács mögé.
Csakhogy erről a társadalomnak teljesen más a felfogása. A románok már a 2015 októberében bekövetkezett, 64 halálos áldozatot követelő bukaresti klubtűzvész kiváltotta felháborodás nyomán kirobbant utcai tüntetések során megfogalmazták, hogy a mindent átható korrupció szó szerint ölni képes. Miközben akkoriban „csak” általánosságban tiltakoztak a jelenség ellen – elérve a szociáldemokrata Victor Ponta vezette kormány bukását –, a közös ellenség ezúttal igazi valójában megmutatta magát, hiszen az aktuális hatalom képviselői olyan privilégiumokat próbáltak kiharcolni maguknak, amelyek mentesítik őket az elszámoltatás alól.
Ez a magyarázata annak, hogy minden eddiginél élesebben felvillant a személyi kultusszal párosult elnyomó rendszer ma is elevenen élő emléke Romániában, és hogy az utóbbi két évtized legnagyobb tüntetéssorozata egyértelműen megüzente a politikai elitnek: nem helyezheti magát a törvények fölé. Az elemi erővel kitört közfelháborodás – amely végül a bukaresti balliberális kormány kapitulálását eredményezte – remélhetőleg a jövő politikusnemzedékét is elriasztja majd az előjogokra ácsingózástól. Amiért Ceausescuék annak idején nagy árat fizettek.
