Mindezeket látva többen már Trump pálfordulásáról beszélnek, míg mások ezeknek a tőle furcsán hangzó, az eddigi amerikai irányvonal folytatását jelző kijelentések okát keresik. Helyesen, mert nem Trump változott meg, csupán a státusa. Mindenekelőtt fogadjuk el, hogy a külpolitikában még elődjénél is kevésbé járatos elnök a kampányban sok olyan dolgot összehordott, amely első pillantásra összeegyeztethetetlen a problémák hagyományos amerikai megközelítésével, esetenként még az ország érdekeivel is. Így talán nem is baj, ha bizonyos ígéretei nem teljesülnek. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államokban az intézmények erősek, az elnök pedig nem szultán, ezért számolni kell velük. Ezt világosan Trump értésére adták, és ez így lesz a jövőben is.
Ez még normális is volna, az viszont már távolról sem az, hogy a politikai elit láthatóan mindent megtesz a rendszeren kívülről jött, s magát a rendszert felforgatni készülő Trump betöréséért. Sőt talán azért is, hogy ha nem sikerül őt beterelni a rendszer keretei közé, akár meg is buktassák. Ezt mutatta Flynn esete is, amelyben a Trump környezetét érezhetően már régóta megfigyelő titkosszolgálatok a puccsista szerepében tűnnek fel. S mivel ebben a legfőbb eszköz az orosz szál, az is érthető, hogy Trump miért tett ekkora fordulatot e kérdésben. Az elnök és csapata, valamint a média fősodra által támogatott politikai elit demokratákkal és republikánusokkal háborúban állnak egymással, ami, tetézve a Trumpban rejlő kiszámíthatatlanságot, akár már a közeljövőben komoly destabilizációval fenyeget. Ebben a helyzetben az elnök nem tehet mást, mint hogy lényegében kampányüzemmódban tovább támadja a fennálló rendet. Ezzel összetartja a táborát, magát a politikát viszont – tudásukhoz mérten, különösebb összehangolás nélkül – a miniszterek viszik, ami szintén a bizonytalanságot erősíti.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!