Felfokozott, esetenként irreális várakozás kísérte Donald Trumpnak a Fehér Házba való beköltözését. Legtöbben – köztük a magyar miniszterelnök is – abban reménykednek, hogy színrelépése végképp megtöri a globalizmus liberális modelljének mindenhatóságát; hogy az új elnök nem erőlteti a nagy szabadkereskedelmi egyezményeket, és politikai filozófiája nem csak Amerika számára értékeli fel a szuverenitást. Moszkva abban bízik, hogy a Fehér Ház túllép a hidegháborúból eredő gondolkodáson, és ennek nyomán az orosz–amerikai kapcsolatok is kikerülnek a negatív spirálból. Izrael abban, hogy fő támaszával, az Egyesült Államokkal az Obama-korszak visszafogottsága után ismét bensőséges viszonyt alakíthat ki. Számítanak Trumpra Washington délkelet-ázsiai szövetségesei is, hogy elődjénél nagyobb nyomás alatt tartja legfőbb regionális vetélytársukat, a gazdasági hatalom után a régióban ennél már többre vágyó Kínát.
Ezek a várakozások nem alaptalanok. Trump a beiktatásáig sokat beszélt Amerika eddigi hibás külpolitikai felfogásáról, és a belső problémák felé fordulást helyezte kilátásba. Emlékeztetett mindenkit arra, hogy a biztonságnak ára van, elavult szervezetnek nevezte a NATO-t, Putyinnal kapcsolatban pedig úgy vélte, jól kijönnek majd egymással. Keblére ölelte Izraelt, bírálta Kínát és a szabadkereskedelmi megállapodásokat, évtizedes hagyományt megtörve fogadta a tajvani elnök megválasztáshoz gratuláló telefonját, s beszédeit hallva az antiglobalisták is örülhettek.
Aztán beiktatása után az első munkanapján felmondta a csendes-óceáni partnerség (TTP) nevű szabadkereskedelmi egyezményt, s bár látványosan fogadta a japán kormányfőt, Kína kapcsán már óvatosabban fogalmazott. Előbb baráti levelet küldött Hszi Csin-pingnek (Xi Jinping), majd telefonbeszélgetésük során megerősítette, hogy kormányzata tiszteletben tartja az egy-Kína elvet. Az aggódó európai atlantisták megkönnyebbülésére elnökként már a NATO-ról is másképpen nyilatkozott, legutóbb pedig, miután annak a Kremlhez fűződő állítólagosan bizalmas kapcsolatai miatt felmentette nemzetbiztonsági tanácsadóját, Michael Flynnt, szóvivője már arról beszélt, Trump elvárja Moszkvától, hogy visszaadja a Krímet Ukrajnának. Védelmi minisztere kizárta a két ország közötti katonai együttműködést, s távolságtartóan viszonyult minapi első találkozójukon orosz kollégájához a média fősodrában csak Putyin barátjaként emlegetett külügyminiszter, Rex Tillerson is. Benjamin Netanjahu is csak félsikerként könyvelheti el washingtoni látogatását, hiszen Trump bár meglebegtette az amerikai nagykövetség palesztinokat sértő, Jeruzsálemet de facto fővárosként elismerő áthelyezését, ám visszafogottságra intett a telepek építése tekintetében.
