Négy napja tudósítok Bukarestből, de soha annyi furcsa üzenetet nem kaptam, mint most. Ismerőseim figyelmeztetnek – hol jóindulattal, hol emeltebb hangon –, hogy figyeljek jobban a jelekre, mert nem minden az, aminek látszik. Megdöbbentően sokuk szerint hátsó erők vannak a tömegtüntetések mögött: a „tudjukkik”, netán Soros civiljei vagy a román titkosszolgálat (SRI).
Lehet, hogy a barátaim között az átlagnál több az üldözési mániás, de nemrég rábukkantam Alina Mungiu Pippidi cikkére egy román oldalon, és magam is elgondolkodtam. A politológus hölgyet nehéz pontosan bemutatni: a magyar közéletre lefordítva egy Schmidt Máriába öntött Tamás Gáspár Miklós. Publikációs felülete, az általa (is) alapított Romania Curata (Tiszta Románia) egy think tank és az Átlátszó ötvözete, és ott arról írt néhány napja: országában polgárháború zajlik a demokrácia és a jogállam ellen, amelyben csak felhasználják a jóhiszemű embereket. A decemberi választás győztesei a törvények fölött állóknak érzik magukat, a vesztes politikai erők pedig éppen az asztal alatt rúgják bokán őket. – Karácsony és újév után hogyan ébredt fel ennyire az önérzet ebben a cinikus és unott nemzetben? – teszi fel a kérdést, és meg is válaszolja: szerinte az új kormány eddig példátlan módon drasztikusan csökkenteni akarta az SRI költségvetését, ezért annak érdekében áll a kormányellenes káosz. Más példákat is hoz (érdekes mellékszál, hogy a PSD elnökét, Liviu Dragneát valóban pitiáner korrupciós ügyben akarják felelősségre vonni, mert közpénzből fizették pártbeli titkárnőjét), de a kérdés mégis az: hol volt ez a tömeg decemberben, amikor szavazni kellett volna?
Egy másik írást Kiss Tamás kolozsvári szociológus jegyez. Ő sem lelkes a forradalmi hangulattól: szerinte egyrészt a korrupcióellenes ügyészség (DNA) túlhatalmának korlátozási kísérletébe bukott bele a PSD, másrészt abba, hogy az idealizált Nyugat képébe beleszerelmesedett fiatal városi középosztály elutasítja a szocdem párt régi, bojármentalitású Romániáját. Nála is megjelenik a PSD által egyre hangosabban suttogott sejtetés (bár elutasítja), hogy Nyugatról szervezték volna a tüntetéseket, de megjegyzi: a transznacionális szervezetek csak az erőfölényüket féltik, és nem a román demokrácia minősége miatt aggódnak.
Adott tehát a kérdés: egy vérprofi manipuláció eredményét látjuk Bukarestből, vagy valóban betelt a pohár a románoknál, és spontán mód utcára mentek? Ha ezt a jelenlegi román belügyminisztertől kérdezném meg, kész válasza lenne: a napokban egy sajtótájékoztatón listát olvasott fel azon román újságírók nevével, akik szerinte uszítják a lakosságot. Ennyire hatékony lenne a média? A multik jelenlétét Liviu Dragnea PSD-elnök egy tévéműsorban azzal bizonyította: a több százezres tüntető tömegben látta egy multinacionális bank romániai vállalatának igazgatóját is. Egy másik csatornán arról beszéltek, a kormányépület falán lézeres kivetítővel szavakat jelenítettek meg, de egy ilyen berendezés drága, valakinek finanszíroznia kellett.
Úgy gondolom, több százezer embert nem lehet ily módon manipulálni, még a tudjukkik sem képesek erre. Gondoljuk végig: a magyar kormány egy amerikai kampánytanácsadó felügyeletével irdatlan mennyiségű közpénzzel és nem kevés médiával hónapokon át hergelte a polgárait a népszavazáson való részvételre (ráadásul olyan témában, amelyben – szerintem – a jó oldalon állt, csak túl harsányan), az mégsem lett érvényes. Bukarestben rengeteg kisgyermekes család ment utcára, és elképesztő mennyiségű fiatal – egyik sem könnyen lefizethető vagy pár jól hangzó közhellyel mobilizálható réteg. Az emberek nem egyenplakátokat hoztak, hanem ezerféle vicces és kreatív, girbegurba betűs kartonlapot. Amikor (szerdán) provokatőrök keveredtek a tömegbe, a rendőrök nagyon profin és határozottan lerendezték őket – később derült ki, hogy fedésben lévő beépült társukat is jól eldöngették. Lehet, hogy az SRI-nek is érdeke a kormány megregulázása, de ne feledjük, hogy a román titkosszolgálat már jó néhány éve azt mondja, immár nem a magyarok jelentik a legnagyobb veszélyt az országra, hanem a korrupció. A multikról pedig csak halkan kérdeznék egyet: Magyarországon az adófizető akkor jár jobban, ha Mészáros Lőrinc nyer egy közbeszerzésen, vagy ha az országban leányvállalattal bíró, így magyar dolgozókat is alkalmazó multi győz kemény árverseny után?
Talán naiv vagyok, de abban hiszek, kedd éjjel sok embernél elszakad a cérna Romániában, és nagyon remélem, ezzel az ország elindult a felnőtté válás útján. (Ennek voltak már jelei, gondoljunk csak Klaus Iohannis meglepetésszerű megválasztására vagy a Colectiv diszkóban történt tűzeset utáni elemi erejű felháborodásra.) Lehet, hogy végre vége van a hosszúra nyúlt vadkapitalista átmenetnek a szocializmusból a normalitásba.
A korrupció öl: ezt a magyaroknak még meg kell tanulniuk.
