Pár nappal ezelőtt végre fény derült arra – hála Bánki Erik országgyűlési képviselőnek, a gazdasági bizottság kormánypárti alelnökének –, miért a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kapta messze földön a legtöbb pénzt a 2011 őszén indult társaságiadó-rendszerből (taó). Az üzemeltető alapítvány közhasznúsági beszámolóiból kiderült, hogy az akadémia 2011 és 2015 között ismeretlen jótevőktől 10 974 644 000 forint adományhoz jutott, s ehhez tavaly jött még 2,9 milliárd forint, ami az egy esztendőre jutó taótámogatások esetében abszolút csúcs. Nos, Bánki Erik megfejtette a titkot, és kijelentette: azért ment annyi taótámogatás Felcsútra, mert ők voltak az elsők, akik stadionfejlesztésben gondolkodtak. De gond egy szál se, lassan a többiek is felzárkózhatnak a Felcsút szintjéhez.
Könnyen lehet azonban, hogy más magyarázata is van ennek a dömpingnek, a magyar kormány ugyanis 2017 júniusának végéig kapta meg az engedélyt az Európai Uniótól a taóra, és Brüsszel nem lelkesedik sem a mostani rendszer folytatásáért, sem pedig az úgynevezett taó 2-ért – ami a hirtelen sok pénzből felépített infrastruktúra fenntartására mehet majd el, új, kimeríthetetlen lehetőségeket biztosítva ezzel a felcsúti akadémiának.
Ugyanakkor kisebb felhő úszhat be a napfényes képbe, mivel másodfokon is úgy ítélt a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnak nyilvánosságra kell hoznia azoknak a 2013 és 2015 közötti beruházásoknak, megbízásoknak a szerződéseit, amelyeket a klubhoz beérkezett taópénzekből finanszíroztak. A bíróság tehát ezt nem merte megváltoztatni az elsőfokú ítélethez képest, ám ezúttal azt állapította meg – talán cserébe a „nagy elszámoltatásért” –, hogy az első fokon még közpénznek mondott taópénzek mégsem számítanak közpénznek. Ha azt vesszük, hogy ettől az évtől kezdve a kluboknak már nem kell megmondaniuk, kitől mennyit kaptak, csupán a végösszeg szerepel majd a számviteli beszámolóban – amit közpénz esetén nemigen lehetett volna megtenni –, még jól is jártak a rendszer fő támogatottjai. Mészáros Lőrinc pedig majdcsak megoldja valamiképpen, hogy minden számlája stimmeljen.
A rendszernek egyébként a labdarúgás a fő haszonélvezője, hiszen évente 25-35 milliárd forintnyi támogatás érkezett a taóból, míg a többi négy látványsportágban – kézilabda, jégkorong, kosárlabda és vízilabda – összesen nagyjából ugyanennyi. S ha Brüsszel rábólint a folytatásra, bővülhet is a látványsportágak köre, hiszen Szabó Tünde sportért felelős államtitkár megígérte, hogy a röplabda 2017 második félévében, de legkésőbb az év utolsó negyedévében csatlakozhat, 2018-tól pedig már teljes értékű tagja lehet a taócsaládnak.
Ám nem csak a labdarúgás, és azon belül Felcsút a nagy nyertese ennek a rendszernek. A Magyar Nemzeti Filmalap létrehozta az úgynevezett letéti számla rendszerét, ahová a taós befizetések érkeznek, és ahonnan a filmes produkciók a költségelszámolásokat jóváhagyó határozatok sorrendjében kapják meg a támogatást. 2016-ra 14 milliárd forintos felső keretet határozott meg a filmtörvény a taótámogatások letéti számláján, míg ez évre előzetesen 25 milliárdos támogatási keretet javasoltak, de ezt feltehetőleg 33 milliárdra emelik majd. Rájöttek a rendszerben rejlő pozitívumokra mások is, és nemrég forradalmi ötlettel állt elő Katona Ildikó, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnökségi tagja: a taó kedvezményezetti körébe vonva kártalanítani lehetne az Alexandra-cégcsoport tartozásai miatt bajba került könyvkiadókat. Így a továbbra is remélt állami beavatkozás mellett a versenyszféra is tehetne a károsult kiadók megsegítéséért.
Mindenesetre ez azért nem rossz irányvétel: hogy mások is bízhatnak a taó segítségében. Mindenkinek jobb, ha nemcsak a felcsútiak mernek nagyot álmodni.
