Kellemetlen szövetséges

Theresa Maynek óvatosan kell lavíroznia a Trumppal való együttműködést illetően.

Donald Trump beiktatása után az is hamar egyértelművé vált, hogy választási ígéreteit – amelyek közül sok már a kampány idején nagy port vert fel – valóban meg akarja valósítani. Így történt ez a Nagy-Britanniának felajánlott első hellyel is: igaz, még nem egy szabadkereskedelmi megállapodás tárgyában, de a világ vezetői közül valóban Theresa May brit miniszterelnök találkozhatott először az új amerikai elnökkel. Ezen a megbeszélésen Trump részéről – a brexit dicsérete és az abban rejlő lehetőségek méltatása mellett – az is elhangzott, hogy az Egyesült Államok a kilépés után kész gyors szabadkereskedelmi megállapodást kötni a szigetországgal. Amit persze Brüsszelben egyáltalán nem fogadtak kitörő örömmel, és az unióban azóta egyre többször elhangzik: a britek nem járhatnak jobban a kilépéssel, mint ha tagok maradtak volna.

Pedig az Európai Unió számára sokkal pozitívabb üzenete is volt Theresa May és Donald Trump tárgyalásainak. A brit vezető ugyanis lényegében kikényszerítette vendéglátójától a NATO iránti „százszázalékos” elkötelezettség kinyilvánítását – tehát annak a szervezetnek a nyílt és egyértelmű támogatását, amelyet Trump korábban még idejétmúltnak nevezett, nagy vihart kavarva ezzel több uniós tagállamban.

A fősodorbeli média és a közvélemény egy része azonban alig néhány órával a találkozó után már egészen mással volt elfoglalva. Donald Trump ideiglenes beutazási korlátozást bevezető elnöki rendelete – amelyet a sajtó következetesen csak utazási tilalomnak nevez – szinte minden más hírt kiszorított a címlapokról és a híradásokból. Némely tudósítók már azért is elmarasztalták a brit miniszterelnököt, mert nem ítélte el azonnal a rendelet kiadását, majd azt is felvetették, hogy vissza kellene vonni Trump állami meghívását, amit a miniszterelnök épp az előző nap tolmácsolt az elnöknek. Még petíció is indult e tárgyban, amit 1,8 millióan írtak alá. (Persze volt ellenpetíció is, amit pár százezren szintén aláírtak – úgy, hogy erről lényegesen kevesebbet lehetett hallani a médiában.) Sőt a múlt héten az alsóház – hivatalosan teljesen pártsemleges – elnöke is kijelentette: nem fogja megengedni, hogy Donald Trump beszédet mondjon a parlamentben. Még akkor sem, ha ez nem is szerepelt az előzetes programtervekben.

Theresa Maynek tehát óvatosan kell lavíroznia, hogy a brexit következtében még fontosabb partnerré avanzsáló Egyesült Államokkal az ország szempontjából a lehető legjobb kapcsolatot alakítsa ki, de közben odahaza se üzenjen hadat azoknak a szövetségeseinek és választóinak, akik Trump politikai nézeteit nem tartják szalonképesnek.