Nem csoda, hogy Liverpoolban hatalmas az ellenszenv a The Sunnal szemben. A lap szinte nem is fogy, a futballszurkolók pedig minden év áprilisában „Ne vedd a Sunt” feliratú transzparensekkel járnak a meccsekre – nemcsak a városban, hanem Anglia-szerte mindenütt, szolidaritásból. Az utálat a múlt héten ismét tetőfokára hágott, amikor a drukkerek kérésére a Liverpool focicsapata bejelentette, hogy minden létesítményéből kitiltja a bulvárlap munkatársait, így azok nem készíthetnek interjút a klub alkalmazottaival, nem írhatnak az edzésekről és a meccsekről a helyszínről.
De mégis miért indokolható jobban ez a kitiltás, mint a fenti, parlamenti eset? Az egyik, gyengébb lábakon álló érv, hogy a klub és a sajtótermék viszonya borzalmas volt az elmúlt közel 28 évben (jól jelzi ezt az is, hogy a Liverpool német menedzsere a közelmúltban nem adott választ a Sun újságírójának kérdésére). A másik, hogy a Liverpool esetében egy – jelenleg amerikai kézben lévő – magánvállalatról van szó, amely megteheti, hogy bizonyos cégekkel, sajtótermékekkel nem áll szóba. Nem csoda, hogy a brit sajtóban nem igyekeztek sajtószabadság-kérdésként kezelni az ügyet: mindenki szinte „természetesnek” vette a The Sun liverpooli kitiltását.
