Magyarországon komoly hagyománya van annak, hogy egyes helyekre nem engedik be a sajtó képviselőit. Legutóbb az kavart nagyobb vihart, hogy Kövér László kitiltotta az Index és a 444 újságíróit a Parlamentből, miután olyan folyosókon kérdezték a képviselőket, ahol nem lett volna szabad. Ebben és a legtöbb hasonló esetben egyáltalán nem indokolt a sajtó karanténba helyezése, hiszen annak feladata a politikusok és közfeladatot ellátó személyek ellenőrzése. Ezek után talán meglepően hangzik, de van olyan szituáció is, amikor indokolt lehet egy sajtótermék kitiltása. A Liverpool FC angol futballcsapat és a The Sun című bulvárlap esete is ilyen.
1989. április 15-én FA-kupa-elődöntőt játszott egymással a sheffieldi Hillsborough Stadionban a Liverpool és a Nottingham Forest. A mérkőzés az angol futballtörténelem egyik legsötétebb fejezete, de nem a pályán, hanem a nézőtéren történtek miatt. A túlzsúfolt lelátókon ugyanis a meccs első perceire eluralkodott a káosz, egymást nyomták agyon az emberek, végül a helyszínen 94-en, összesen pedig 96-an vesztették életüket. A tragédia nyomán szüntették meg az állóhelyeket az angliai stadionokban. A kormányzat a rendőrség és Rupert Murdoch üzletember médiabirodalmának segítségével igyekezett elhárítani a felelősséget. A rendőrség meghamisította a jegyzőkönyveket, a Murdoch érdekeltségébe tartozó The Sun pedig torzított híradásokkal sározta be a drukkereket, akiket igyekeztek az akkor közellenségnek számító huligánokkal összemosni.
Miket is írt pontosan a The Sun? Az igazság címmel jelentettek meg egy anyagot, amelyet ilyen alcímekkel láttak el: „A szurkolók kirabolták az áldozatokat” vagy „Néhány drukker levizelte a bátor rendőröket”. A kétoldalas összeállításban a Liverpool rajongóit nevezték meg felelősként. „Ittas Liverpool-drukkerek aljasan rátámadtak azokra, akik a Hillsborough-tragédia áldozatait mentették [ ]. Rendőröket, tűzoltókat és mentősöket ütöttek meg, és le is vizelték őket egy huligáncsoport tagjai” – hazudta a lap. Sőt, egy sheffieldi parlamenti képviselőre hivatkozva azt írták, a szurkolók egy halott lányt is meg akartak erőszakolni. Egy független vizsgálóbizottság, a Hillsborough Independent Panel 2013-ban hozta nyilvánosságra egyik jelentését, amelyből kiderült, hogy a The Sun összes állítása hazugság volt. Ezt a lap is jól tudta, hiszen 2004-ben és 2012-ben is bocsánatot kértek híradásaik miatt. A kormányzat azonban sokáig húzta az igazság felderítését, végül 2016-ban, 27 évvel a tragédiát követően ismerték el, hogy a szurkolók nem hibáztathatók, míg a szervezők és a hatóságok igen.
Nem csoda, hogy Liverpoolban hatalmas az ellenszenv a The Sunnal szemben. A lap szinte nem is fogy, a futballszurkolók pedig minden év áprilisában „Ne vedd a Sunt” feliratú transzparensekkel járnak a meccsekre – nemcsak a városban, hanem Anglia-szerte mindenütt, szolidaritásból. Az utálat a múlt héten ismét tetőfokára hágott, amikor a drukkerek kérésére a Liverpool focicsapata bejelentette, hogy minden létesítményéből kitiltja a bulvárlap munkatársait, így azok nem készíthetnek interjút a klub alkalmazottaival, nem írhatnak az edzésekről és a meccsekről a helyszínről.
De mégis miért indokolható jobban ez a kitiltás, mint a fenti, parlamenti eset? Az egyik, gyengébb lábakon álló érv, hogy a klub és a sajtótermék viszonya borzalmas volt az elmúlt közel 28 évben (jól jelzi ezt az is, hogy a Liverpool német menedzsere a közelmúltban nem adott választ a Sun újságírójának kérdésére). A másik, hogy a Liverpool esetében egy – jelenleg amerikai kézben lévő – magánvállalatról van szó, amely megteheti, hogy bizonyos cégekkel, sajtótermékekkel nem áll szóba. Nem csoda, hogy a brit sajtóban nem igyekeztek sajtószabadság-kérdésként kezelni az ügyet: mindenki szinte „természetesnek” vette a The Sun liverpooli kitiltását.
