Mert ha már a hagyományos autógyártás területén lemaradtunk, mint a borravaló, és a termékeink többnyire mosolyt csalnak a konkurencia arcára (ugyanakkor persze ne felejtsük el, hogy nemrég így volt ez a telefonokkal is, aztán a mosoly lefagyott, és néztek, mint a kutya a kínai vendéglőben), akkor nézzünk körül, mi van még a boltban. Ja, hogy villanyautó? Akkor a következőket csináljuk. Aki vesz egy ilyen cuccot, annak tízezer dolláros támogatást biztosítunk (majd hárommillió forint), de aki megáll a plug-in hibridnél, az is kap hatezret (1,75 millió forintban). Aztán hadd menjenek ingyen az autópályán, van hely elég, és surranjanak csak a forgalom elől egyébként elzárt területeken is. Hogy ezeket töltögetni is kell? Akkor kedvezményt nekik. És lőn. Mire az történt, hogy egy évvel ezelőtt a globális magántöltők huszonöt, a nyilvános gyorstöltők huszonkilenc, a nyilvános villámtöltők negyvennégy százaléka már Kínában működött. Így aztán tavaly már több mint háromszázötvenezer elektromos autót adtak el az országban, ami ötvenöt százalékos növekedést mutat a tavalyelőtti adatokhoz képest.
A legnépszerűbb modellekkel ugyanakkor kínai gyártók büszkélkedhetnek, amelyekbe a kormány dollármilliárdokat pumpált bele, úgy is, mint stratégiai partnerekbe, nyilván azért, nehogy már megint a németek és a japánok mutassák meg, merre van a konnektor. A rövid távú cél direktívája is elég egyértelmű: 2020-ra úgy négy és fél millió, részben vagy teljesen elektromos meghajtással rendelkező jármű guruljon Kína útjain. Ez jó Kínának és jó a világnak. Azt persze nem tudhatjuk, hogy mit szól mindehhez az „átlag kínai”, mert ilyen talán nem is létezik, de ha mégis, akkor gyaníthatóan nem szerepel a legközelebbi tervei között egy ilyen járgány beszerzése. Ugyanis az elektromos autó a közeljövőben valószínűleg a hazai gyártás ellenére sem lesz népautó. Ahogy ez kinéz, nálunk sem. Itt egyelőre az is kiverte a biztosítékot, hogy az elektromos autók boldog tulajdonosai ingyen parkolhatnak, mondván, hogy ez a gesztus tovább mélyíti a gazdagok és a szegények közötti amúgy is egyre mélyülő feszültségeket, lásd még szakadék és indulatok, amiben, valljuk be, sok igazság van. De ha pusztán azoknál időzünk el kissé, akik megengedhetnék maguknak, hogy elszánják magukat egy ökotudatos, ám lemondások sorával járó lépésre, nos náluk elég vegyes a kép. Van, aki úgy véli, hiányoznak az infrastrukturális feltételek, akad, aki szerint egyelőre még egy Budapest–Balaton távolság egy füst alatti megtétele sincs biztosítva, és valószínűleg olyanok is vannak, akik bár négy villanyost is vehetnének a teljesen értelmetlen terepjárójuk árából, mégsem teszik meg, mert számukra az autó még mindig pótlék és önmeghatározás.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!