Előnyére válhat ugyanakkor, hogy egy korai polgármesteri kitérő után Brüsszelben futotta ki magát, s vált széles nemzetközi kapcsolati tőkével rendelkező, öt nyelven beszélő politikussá. Így például nincs köze a szociáldemokraták mélyrepüléséhez sem. A Politico a javára írja, hogy jóval agresszívebb kampányt vihet, mint tette volna ezt Gabriel. Emellett képes lehet maga mögé állítani a Zöldektől a Linkéig az egész baloldalt, ami a várhatóan bonyolult koalíciós tárgyalások idején még jól jöhet. Képes megszólítani a munkásokat és a középosztályt. Egy politikai show-műsorban már felvillantotta populizmusát, mikor elsöprő lendülettel beszélt arról, hogy mennyire érzi az elbizonytalanodott középosztály félelmeit. Társadalmi igazságosságot, esélyegyenlőséget és biztonságot, törvényi szigort ígért, s ezzel a hangnemmel a 61 éves politikus még nehéz perceket szerezhet az üvegplafonnal küszködő AfD-nek is.
Persze ehhez a szárnyaláshoz még az utóbbi fél évben határozottan magára találó, Schulz felbukkanásával immár a CSU-t is maga mögött tudó Merkelnek is lesz egy-két szava. Sok elemző a mostani felfutást még az újdonság hatásának tulajdonítja, s emlékeztet az amerikai és a német politikai berendezkedés, a pártrendszer lényeges különbözőségére is. Schulz azonban – még ha hosszú brüsszeli ténykedése miatt otthon új arc is –, ellentétben Trumppal, nem rendszeren kívüli figura. Olyannyira, hogy a migránskérdésben és a föderális Európa képviselőjeként ugyanazt mondja, mint Merkel. Ráadásul a szociális témák sem okvetlenül hozhatják forradalmi lendületbe, hiszen a németek alapvetően jól élnek. A munkanélküliség minimális, a bérek stabilan növekednek, az infláció pedig egy százalék alatt van.
