Nyelvtörvény és a tények

A szlovákiai nyelvtörvény alapján 638 önkormányzatból 598 ellen eljárást kellene indítani.

Mivel a korábbi jelentések csak pár nyelvhasználati színtérre kérdeztek rá, nehéz az összehasonlítás. Amit meg lehet állapítani, az az, hogy nemzetiségi nyelvek, így a magyar nyelv használata több területen is visszaszorulóban van Szlovákiában. Így például az utcanevek megjelölésében, a nemzetiségi nyelv használatáról szóló tájékoztatásban, a hivatali belső ügyintézésben, a kétnyelvű űrlapok biztosításában, a nemzetiségi nyelvű határozatok kiadásában, a képviselő-testületek nyelvhasználatában, a szlovák állampolgárok életére, egészségére, biztonságára és vagyontárgyaira leselkedő veszélyekre való felhívásokban. Szembetűnő továbbá, hogy az elmúlt kettő-négy évhez képest is csökkent a nemzetiségi nyelvet ismerő és használó hivatalnokok aránya az önkormányzatokban. Ez a csökkenés még durvább, ha az írásbeli nyelvhasználatot vizsgáljuk.

De mit kezdjünk ezekkel az adatokkal? Vajon célszerű volna nekiállni büntetgetni? Ha szigorúak volnánk, akkor a 638 önkormányzatból 598 ellen eljárást kellene indítani. De vajon volna értelme?

Ahogy azt Bukovszky László egy interjújában elmondta, az önbevalláson alapuló adatokat nem tekinthetjük panasznak. Szerinte ha most eljárásokat kezdeményeznének, az csak oda vezetne, hogy két év múlva senki sem vallaná be a hiányosságokat, és torz képet kapnánk. Akár azt is hihetnénk, hogy minden rendbe jött. Bukovszky László szerint nem felelősökre van szükségünk, hanem megoldásokra.

Őry Péter, az MKP országos tanácsának elnöke, aki magyar állami támogatásból a Pro Civis egyesület elnökeként évi több tízmillió forintot költ el kétnyelvűsítésre, bűnbakkeresésnek titulálta a jelentést.

Szerinte az derül ki belőle, hogy azért nem érvényesül a hivatali kétnyelvűség Szlovákiában, mert az önkormányzatok és a polgárok nem élnek a törvény adta lehetőségekkel.

Azon túl, hogy a jelentés nem foglalkozik felelősök megnevezésével, csupán a kapott adatok közlésével, egy másik aspektusát is érdemes megvizsgálni a reakcióknak. Sokat elárul rólunk, miként reagálunk egy-egy rossz hírre. Felkaphatjuk a vizet, elutasíthatjuk a felelősségünket, de nekiállhatunk az okok kiderítésének és a megoldások keresésének is. Mindenki a maga szintjén.

Az üggyel kapcsolatban már csak azt kellene megfejteni, miért nem foglalkozott az MTI a témával. Csupán találgatni tudunk. Talán azért, mert az MKP-nak nem volt semmi köze a jelentéshez, vagy mert nem illik az eddigi képbe, nem tudnak mit kezdeni vele? De úgy tűnik, amíg az MKP nem tud szembenézni a jelentés eredményével, addig az anyaországiak sem fogják tudni, mit jelentsen ez.

A szerző szlovákiai magyar újságíró