Európa azonban csak lassan veszi észre, hogy miközben belső problémáira összpontosít, a Balkánt egyre inkább elveszíti. Theresa May brit miniszterelnök nemrég felszólította az uniót, hogy tegyen valamit az információs háborúban, ő például 2018-tól újraindítja a BBC szerb adását. Ám az EU inkább csak erőt fitogtat, konkrét lépést nem tesz. Macedóniába például elküldték a bővítési biztost, aki nekiállt győzködni az elnököt, adjon megbízást az eddig ellenzéki baloldal és a hozzájuk csapódó albánok koalíciójának. A Nyugat nem látja, hogy ez nem így működik, ilyen mértékben nem szólhat bele egy tagjelölt ország belügyeibe. Csak ideig-óráig lehet ígérgetni a balkáni országoknak az euroatlanti integrációt: a túl hosszúra nyúló várakozás elégedetlenséget és bizonytalanságot szül a térségben, így könnyebb dolguk lesz a helyi és nemzetközi felforgató elemeknek.
Éppen ezért örvendetes az amerikai szenátus döntése arról, hogy Montenegró NATO-tagállammá válhat. Ebből a szempontból Áder János köztársasági elnök tökéletesen fogalmazott március 21-én, amikor Gjorge Ivanov macedón államfőt fogadta Budapesten: „A hitegetés évei után ideje érdemi tárgyalásokat folytatni.” És ez nemcsak Macedóniára, hanem a többi, türelmetlen és frusztrált országra is igaz, mert a további ígérgetések borzalmas közállapotokat szülhetnek a Balkánon.
