Kampány és korrupció

Szocialisták és liberálisok összevissza beszélnek a parlament gazdasági bizottsága előtt.

Budapesten egy ideje újra tombol a metróláz. Kiváltója a Demszky-korszak „fő műve”, a 4-es metró, pontosabban a Csalás Elleni Európai Hivatal (OLAF) róla készített, csaknem 160 oldalas jelentése. Egyesek már-már forradalomról beszélnek, arra hivatkozva, hogy az elmúlt 27 év legnagyobb korrupciós ügyében elloptak 167 milliárd forintot, s az uniós támogatású beruházás miatt Budapestnek 59 milliárd forintot vissza kell fizetnie Brüsszel részére.

Egy forradalomban rámutatnak a megdöntött rendszer bűnöseire, akiket el kell számoltatni. Állítólag itt is forradalom zajlott hét éve, mégpedig a szavazófülkékben, kétharmaddal kormányra juttatva azokat, akiknek egyik legfőbb választási ígéretük volt a bűnösök elszámoltatása. Mintha a kormánypárti politikusok most, hét év elteltével „forradalmi bizottságokat” alakítanának, neveket, ellopott összegeket, kenőpénzeket és összefüggéseket kutatva. A magyar hatóságok, ügyészek, rendőrök több mint hat éve teszik ugyanezt, mindeddig sikertelenül, és a kép sehogy sem áll össze.

Az ígéret itt maradt, a felelősök a szemünkbe röhögnek. Pedig a 2010 előtti ellenzék még ellenszélben megkezdte a feltárást, s a fővárosi nagyberuházásokat vizsgáló bizottság 2010 nyarára le is tette az asztalra az OLAF-jelentés terjedelmének sokszorosát kitevő, vaskos anyagot. Bár az utolsó heteit töltő városvezetés azt még napirendre sem engedte tűzni, abban benne volt minden, amit tudni kell a 4-es metró és a csepeli szennyvíztisztító megépítéséről, a Szabadság híd és a Margit híd felújításáról, az egykori közraktárak, azaz a Bálna beruházásáról. Abban a jelentésben meg lehetett találni a fejlesztések elfuserálásának okait, sőt, a jelentős késések és többszörös drágulások felelőseinek nevét is.

Érdemes tisztába tenni a dolgokat, Tarlós István főpolgármester kifejezésével „csoportosítani a tényeket”, ő ugyanis a 4-es metrót, ezt az alapvetően elhibázott beruházást végül is befejezte. A kormány tavaly októbertől három hónapig rejtegette az OLAF-jelentést, amely ma már angol és magyar nyelven is olvasható, s benne valóban szerepel a 167 milliárd forintos összeg. Azzal a csekély eltéréssel, hogy az európai uniós szervezet nem ír le olyat, hogy „ellopták vagy elcsalták” ezt a pénzt. Ez az összeg a végül 406 milliárd forintossá vált beruházásnak az a hányada, amelyhez feltételezhetően szabálytalanságok, sőt akár bűncselekmények is tapadhatnak. És ennek a pénzügyi kihatása lehet az OLAF szerint 59 milliárd forint. A jelentésben az sincs megemlítve, hogy Tarlós 2010 után a fővárosnak rendkívül előnytelen szerződéseket újratárgyaltatta, megtakarítva ezzel több tízmilliárd forintot. Amit csalásként és korrupcióként ír le az OLAF-jelentés, az a brit, a német, az osztrák és a magyar hatóságok nyomozásának eddig ismert adataira épül. Továbbá hivatkozik a Hagyó-perben első fokon „visszavont”, a bíróság által még az eljárás részévé sem tett gyanúsítotti vallomásokra.

Az eddigiek alapján egyáltalán csodálkozhatunk-e, ha az érintettek, azaz a 4-es metró botrányának szocialista, liberális politikai felelősei zavartalanul összevissza beszélnek erről az egész ügyről a parlament gazdasági bizottsága előtt, a Hír TV-ben vagy éppen egy liberális klubban?

Medgyessy Péter kedden az Országházban azt a képtelenséget is el szerette volna hitetni, hogy az ő miniszterelnöksége idején nem született döntés a 4-es metróról. Hangsúlyozta az OLAF tévedéseit, de azon nem tudott változtatni, hogy a jelentés csatolta a 4-es metróról szóló 2002 és 2004 közötti kormányhatározatok és törvények listáját. Medgyessy azt akarta elhitetni hallgatóságával: el sem tudja képzelni, hogy Demszky Gábor volt főpolgármester korrupciós ügybe keveredett volna, saját magáról nem is beszélve

Demszky angolnaként siklott ki a különféle testületek szorításából, de – nem teljesen váratlanul – nemrég már azzal állt elő, hogy az OLAF-jelentést egy korábbi fideszes politikus, az Állami Számvevőszék jelenlegi elnöke „írta”. Azt is állította, hogy a Hagyó-per koncepciós volt, s a vádlottak (akiknek többségét első fokon elítélték) tisztázták magukat – miközben a per még le sem zárult. Megismételte a budai liberális klubban elhangzott – a tények által azóta megcáfolt – állítását, miszerint Tarlós Istvánon kellene számon kérni 80 milliárd forint metrópénz elköltését.

A metrókocsikat szállító Alstom ügyében volt már egy fővárosi vizsgálóbizottság. Tavaly meg is állapították, hogy nem állapítanak meg semmit. Tehát Torgyán József után szabadon: ez egy pancserforradalom. Budapesten a 4-es metró ígéretével Demszky és balliberális csapata négyszer kampányolt – és négyszer nyertek –, de a metróépítést nem voltak képesek befejezni, azt Tarlósékra hagyták. Kampányígéreteknek a Fidesz sincs híjával, de ami az elszámoltatást illeti, könnyen lehet, hogy az két fővárosi győzelemnél nem fog többet hozni.