Furcsa okfejtésbe bonyolódott nemrég a Romániai Magyar Demokrata Szövetség új ügyvezető elnöke, akinek gyakorlatilag ez volt az első markáns megszólalása azután, hogy januárban kinevezték az alakulat második emberének. Porcsalmi Bálint – egy erdélyi magyar portálon megjelent – írásának lényege, hogy alakulatának támogatnia kell az azonos neműeket is megcélzó bejegyzett élettársi kapcsolat intézményének bevezetéséről szóló törvénykezdeményezést, és el kell utasítania a hagyományos család védelmét szavatoló alkotmánymódosító javaslatot. A politikus azzal érvel, hogy a kisebbségben élő erdélyi magyaroknak szolidaritást kell tanúsítaniuk minden más kisebbséggel, így a melegekkel szemben is, akiket szerinte a romániai társadalom többsége megpróbál kirekeszteni. Talán a publicisztikai hatásvadászat kedvéért, esetleg a romániai magyarok, valamint a színes bőrűek, illetve melegek között felfedezni vélt „sorsközösség” érzékeltetése végett az RMDSZ második embere a Négerek, buzik, bozgorok címmel látta el jegyzetét. (Ha valaki most találkozik a kifejezéssel először, a hazátlant jelentő bozgor gúnynévvel a románok szokták illetni az erdélyi magyarokat.) Ami egy liberális beállítottságú, éppenséggel a diszkrimináció ellen beszélő közszereplő részéről eléggé meghökkentő gesztus.
De nem az RMDSZ-es politikus az egyetlen, aki megpróbálja „összeházasítani” a szexuális, illetve az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét és jogköveteléseit. Korábban egy kolozsvári magyar ügyvéd vélekedett úgy, hogy a kincses városi magyarság nem várhatja el a románságtól a kétnyelvű – magyar és román – helységnévtáblák tolerálását és jóváhagyását, amíg „homofóbul” viselkedik, és ellenzi az azonos neműek házasságának engedélyezését. Túl azon, hogy ez a megközelítés erőltetett összemosása két kisebbségnek, még álságos is, hiszen jól tudjuk, milyen kettős mércével méri például az Európai Unió a két különböző közösség képviselőit. Miközben Brüsszelben mindig roppant kényesek a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek egyenjogúságára, legtöbbször félvállról veszik az őshonos nemzeti kisebbségek, köztük a romániai magyarok panaszait és igényeit, ezeknek a közösségeknek a jogérvényesítését. Jól tudják ezt a romániai magyar politikusok is, akiknek többsége – a konzervatívnak számító magyar közösség álláspontjával összhangban – azért számos alkalommal a keresztény értékek védelmére hivatkozva egyet nem értését fejezte ki a melegek partnerségi és házassági kapcsolatával szemben. És miközben az erdélyi magyar történelmi egyházak is ellenzik a homoszexuálisoknak követelt jogok megadását, akad itt is különvélemény. A Magyar Unitárius Egyház kolozsvári főjegyzője (az erdélyi és az anyaországi egyházkerület 2010-ben egyesült) tavaly azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy támogatásáról biztosította az azonos neműek házasságának engedélyezését, számára ugyanis az Isten által teremtett ember méltóságának feltétlen tisztelete és védelme teológiai alapérték, a nemi önazonosság megélése és a házastársválasztás pedig szerinte alapvető emberi jog. Miközben a főjegyzővel több lelkésztársa egyetértett, számos egyházi illetékes elutasította és magánvéleményként kezelte a megnyilatkozást.
Az azonos neműeket megillető jogokról a magyar közösség körében zajló vita is jelzi, hogy Romániában – ahol 2001 óta nem büntetőjogi kategória a homoszexualitás – két, egymással szöges ellentétben álló pólus képviseli a melegházassággal kapcsolatos álláspontokat, miközben a kettő között a tolerancia-intolerancia skálán árnyalatok és átmenetek is léteznek. A többségi románság tekintetében az egyik pólus, a Koalíció a Családért elnevezésű gyűjtőszervezet kétszeresen is „ortodox”: a görögkeleti vallás és egyház híveit tömöríti, és vaskalapos módon ragaszkodik ahhoz, hogy megvédje a „hagyományos értékeket”. A szervezet tavaly hárommillió aláírással támogatott polgári kezdeményezést terjesztett a bukaresti parlament elé, szorgalmazva: foglalják a román alkotmányba, hogy a család egy férfi és egy nő önkéntes elhatározásával létrehozott házasságon alapul.
De a koalíció nemcsak a melegházasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat ellen száll síkra erőteljesen, hanem akkor is vérmesen tiltakozott, amikor minisztériumi indítványként felmerült, hogy vezessék be az iskolában a szexuális felvilágosítást és az egészségi, higiéniára való nevelést kötelező tantárgyként. A gond az, hogy a vita legtöbbször akörül folyik, hogy az egyháznak jogában áll-e beleszólni olyan kérdésekbe, mint például a melegházasság, na és persze az egyik oldal folyamatosan sötét, tudatlan rétegként igyekszik beállítani a hagyományos családmodell, a férfi és nő kapcsolatára épülő házasság intézménye mellett kiállókat. Ami az érvek ütköztetéséhez akkor is kevés, ha az állítólag a modernitás jegyében zajlik.
