Kisebbségek egyenlőtlensége

Romániában néha összemossák a magyarok és a melegek jogköveteléseit.

Az azonos neműeket megillető jogokról a magyar közösség körében zajló vita is jelzi, hogy Romániában – ahol 2001 óta nem büntetőjogi kategória a homoszexualitás – két, egymással szöges ellentétben álló pólus képviseli a melegházassággal kapcsolatos álláspontokat, miközben a kettő között a tolerancia-intolerancia skálán árnyalatok és átmenetek is léteznek. A többségi románság tekintetében az egyik pólus, a Koalíció a Családért elnevezésű gyűjtőszervezet kétszeresen is „ortodox”: a görögkeleti vallás és egyház híveit tömöríti, és vaskalapos módon ragaszkodik ahhoz, hogy megvédje a „hagyományos értékeket”. A szervezet tavaly hárommillió aláírással támogatott polgári kezdeményezést terjesztett a bukaresti parlament elé, szorgalmazva: foglalják a román alkotmányba, hogy a család egy férfi és egy nő önkéntes elhatározásával létrehozott házasságon alapul.

De a koalíció nemcsak a melegházasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat ellen száll síkra erőteljesen, hanem akkor is vérmesen tiltakozott, amikor minisztériumi indítványként felmerült, hogy vezessék be az iskolában a szexuális felvilágosítást és az egészségi, higiéniára való nevelést kötelező tantárgyként. A gond az, hogy a vita legtöbbször akörül folyik, hogy az egyháznak jogában áll-e beleszólni olyan kérdésekbe, mint például a melegházasság, na és persze az egyik oldal folyamatosan sötét, tudatlan rétegként igyekszik beállítani a hagyományos családmodell, a férfi és nő kapcsolatára épülő házasság intézménye mellett kiállókat. Ami az érvek ütköztetéséhez akkor is kevés, ha az állítólag a modernitás jegyében zajlik.