A történetnek vannak az országon túlmutató tanulságai is. Nem hinném ugyanis, hogy az elsíbolt pénzek külföldön való elrejtése csak a román politikusoknak jutott volna eszébe. Jó lenne végre például tisztán látni itthon is abban: tényleg épültek-e Balin luxusvillák a négyes metrótól elkanyarított összegekből. Ha igen, kik ennek a mai haszonélvezői? És persze az azóta elcsaklizott közpénzek hol kötöttek ki: Szingapúrban, arab bankokban, netán valamelyik adóparadicsomban? Meg fogjuk tudni ezt egyáltalán? Vagy azt, hogy kinél és hol van a letelepedési kötvények eladása után járó közvetítői jutalék? Egyes számítások szerint a három év alatt százmilliárd forintot kaszálhattak azok a cégek, amelyeket közel engedtek a húsosfazékhoz – nehezen hihető, hogy a politika nem részesült a busás haszonból. Merre landolt az unióból ömlő pénz azon része, amelyből nem épült hatvancentis kilátó, használhatatlan bicikliút, magánlakásként használt vadászház? Azért kellett egy magáncég kezéből erővel kicsavarni az uniós pénzek útját ellenőrző szoftvert, hogy más ne lásson bele a turpisságokba? És persze a legnaivabb kérdés: visszakerülnek-e ezek a közösbe valaha?
A korrupció feltérképezése nehéz és időigényes munka. Jó lenne itthon is elkezdeni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!