Pak Kunhje, a dél-koreai elnök sorsa 2017. március 10-én, pénteken eldőlt azzal, hogy az alkotmánybíróság jóváhagyta a törvényhozás korábbi döntését, amely felfüggesztette az elnök asszonyt pozíciójából. Ez az utóbbi döntés megnyithatja az utat Pak Kunhje – akár életfogytig tartó – bebörtönzése előtt is.
Bár a nemzetközi sajtó és a magyar nyelvű nyomtatott és internetes újságok és blogok széles körben foglalkoztak a dél-koreai botránnyal, mégis érdemes egy kicsit jobban elmélyedni benne, ugyanis sok esetben csak a felszínes és bulvárjellegű részletek kerültek terítékre a történések körül. Azt ugyanis sokan leírták, hogy az elnök asszony, Pak Kunhje egyik fő bűne az volt, hogy túlzottan nagy beleszólást engedett barátnőjének, Cshö Szunszilnak a kormányzásba, jogosulatlanul túl sok információt osztott meg vele, sőt sátánista szertartásokat folytattak az elnöki palotában, valamint hogy e barátnő megboldogult édesapja egy nagy befolyású helyi szekta vezetője volt.
Bár mindezek a dolgok nyilván igazak, ugyanakkor van a dél-koreai válságnak egy másik olvasata is. Eszerint a lakosság széles rétegeinek lett elege abból, hogy a politikai elit „haveri kapitalizmust” épít az országban oly módon, hogy minden segítséget megad azoknak a cégeknek, amelyeknek vezetői a politikusok baráti köréhez tartoznak. A haveri kapitalizmussal való elégedetlenséget az sem csökkenti, hogy Dél-Korea kimagasló gazdasági sikereket ért el az elmúlt negyven év során, és a korábban még Észak-Koreánál is elmaradottabb országrészt a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává tette, ahol a nagy konglomerátumok (vagyis a japán mintára szervezett csebolok, mint pl. a Samsung, a Hyundai vagy az LG) éppen a jelenlegi elnök asszony édesapja, Pak Csonghi tábornok tizennyolc éves diktatórikus uralma idején felívelő fejlődése nyomán mára már a világpiacokon is meghatározó, vezető szerephez jutottak. Igen fontos aláhúzni, hogy a gyors dél-koreai gazdasági fejlődés nyilvánvalóan nemcsak a „haveri kapitalizmusból” következik, hanem az igen erőteljes oktatásfejlesztésből és az ehhez kapcsolódó kutatás-fejlesztésből is.
Jól tájékozott dél-koreai ismerőseim elmondták, hogy a lakosság körében egyre többen állítják, szép dolog a Samsung, a Hyundai vagy az LG sikertörténete, de ha a többi dél-koreai kisvállalkozás is megkapta volna ugyanazokat a támogatásokat, amelyeket a kivételezett csebolok élveztek, akkor azok is hasonló sikereket érhettek volna el. Ugyancsak érdekes, hogy a gazdagság túlzottan egyenlőtlen eloszlását is sokan bírálták Dél-Koreában. A csebolellenes hangulatot csak fokozta, hogy ez év januárjában letartóztatták I Dzsejongot, a Samsung-csoportot ténylegesen vezető alelnököt is. A vádak szerint a kormányzat a Samsung számára kedvező döntéseket hozott, és ezt a cég azzal hálálta meg, hogy a Cshö Szunszil, az elnök asszony barátnője által vezetett alapítványnak 2,8 millió dollárnak megfelelő összeget utalt át adományként. Ez az adomány sokak szerint végül is magánál az elnök asszonynál landolt
A dél-koreai emberek eléggé komolyan reagáltak a haveri kapitalizmussal kapcsolatos botrányokra. 2016. november eleje óta milliós nagyságrendű tömegtüntetéseket tartottak Szöulban és a többi nagyvárosban, követelve a korrupt politikusok hatalomból való eltávolítását és szigorú megbüntetését. Még az sem tudta igazán elrettenteni a dél-koreaiakat a tüntetéstől, hogy a fenyegetően fellépő, folyamatosan rakétakísérleteket és atombombateszteket folytató észak-koreai rezsim kárörvendve kommentálta a déli országrészben lezajlott tüntetéseket és politikai zűrzavart.
Természetesen az elnök asszony hívei igyekeztek kijátszani az északi kártyát, azt állítva, ha nem sorakozik fel az egész dél-koreai társadalom az elnök asszony mellett, akkor az északiak ki fogják használni a lehetőséget, és ha nem tetszik a haveri kapitalizmus, akkor majd megkapják az észak-koreai diktatúrát. Láthatjuk azonban, hogy a „külföldi fenyegetés” sem a tüntetőket, sem a törvényhozást, sem az alkotmánybíróságot nem riasztotta meg.
Úgy tűnik, hogy Dél-Koreában tényleg elkezdődött valami, ami nemcsak megtisztíthatja a korrupt politikát, de talán olyan gazdaságfejlesztési modellhez is vezethet, amely továbbra is sikeres lesz, miközben talán a vagyon, a gazdagság eloszlása a mainál egyenletesebb lehet az országban.
