Jól tájékozott dél-koreai ismerőseim elmondták, hogy a lakosság körében egyre többen állítják, szép dolog a Samsung, a Hyundai vagy az LG sikertörténete, de ha a többi dél-koreai kisvállalkozás is megkapta volna ugyanazokat a támogatásokat, amelyeket a kivételezett csebolok élveztek, akkor azok is hasonló sikereket érhettek volna el. Ugyancsak érdekes, hogy a gazdagság túlzottan egyenlőtlen eloszlását is sokan bírálták Dél-Koreában. A csebolellenes hangulatot csak fokozta, hogy ez év januárjában letartóztatták I Dzsejongot, a Samsung-csoportot ténylegesen vezető alelnököt is. A vádak szerint a kormányzat a Samsung számára kedvező döntéseket hozott, és ezt a cég azzal hálálta meg, hogy a Cshö Szunszil, az elnök asszony barátnője által vezetett alapítványnak 2,8 millió dollárnak megfelelő összeget utalt át adományként. Ez az adomány sokak szerint végül is magánál az elnök asszonynál landolt
A dél-koreai emberek eléggé komolyan reagáltak a haveri kapitalizmussal kapcsolatos botrányokra. 2016. november eleje óta milliós nagyságrendű tömegtüntetéseket tartottak Szöulban és a többi nagyvárosban, követelve a korrupt politikusok hatalomból való eltávolítását és szigorú megbüntetését. Még az sem tudta igazán elrettenteni a dél-koreaiakat a tüntetéstől, hogy a fenyegetően fellépő, folyamatosan rakétakísérleteket és atombombateszteket folytató észak-koreai rezsim kárörvendve kommentálta a déli országrészben lezajlott tüntetéseket és politikai zűrzavart.
Természetesen az elnök asszony hívei igyekeztek kijátszani az északi kártyát, azt állítva, ha nem sorakozik fel az egész dél-koreai társadalom az elnök asszony mellett, akkor az északiak ki fogják használni a lehetőséget, és ha nem tetszik a haveri kapitalizmus, akkor majd megkapják az észak-koreai diktatúrát. Láthatjuk azonban, hogy a „külföldi fenyegetés” sem a tüntetőket, sem a törvényhozást, sem az alkotmánybíróságot nem riasztotta meg.
