Legalább bekapcsolták volna

Sportfejlesztés címén nem lenne szabad ekkora pénzpazarlásnak folynia az országban.

Tiba István (Fidesz–KDNP) parlamenti képviselő, a balmazújvárosi labdarúgóklub másik képviselője a csapat honlapján írta: „[a pályafűtés] jelenleg nincs üzemben, mint ahogyan egyetlen erre alkalmas magyar pályán sem.” Amikor megkérdeztük, milyen tényeken nyugszik kijelentése, azt válaszolta, személyes beszélgetésekre alapozza azt. Ez viszont azt feltételezi, hogy még véletlenül sem gondolták komolyan a pályafűtés használatát ott, ahol a rendszer kiépült.

Vajon a felújított magyar pályákat birtokló klubok vezetése eleve nem számolna a működtetés lehetőségével, illetve meg sem próbál a költségeire tartalékot félretenni? Tiba erre is szolgált magyarázattal: a működtetés költségeivel mindenki számol, az elmúlt telek hőmérsékletét figyelembe véve. Magyarra fordítva, ha nincs mínusz, és nem kell beüzemelni a rendszert, az az ideális.

Megállapítása azért is rendkívül lényeges, mert a megalapozatlan működtetési elképzelésekre világít rá. Hiszen ha az utóbbi pár év – valóban az átlagosnál melegebb – éghajlati adatait figyelembe véve készülnek adóforintokból épülő rendszerek, az rendkívül aggályos. Mi van, ha ezentúl tíz esztendőn át telente –3 Celsius-fok lesz az átlaghőmérséklet? Ha rengeteg hó hull? Akkor a nagy költségen épülő fűtőberendezéseket soha nem üzemeltetik?

A klubvezető információi szerint a bajnoki szünetben a másodosztályban egyetlen csapat sem fűti folyamatosan a pályáját, mivel az pénzpazarlás lenne. Ha eltekintünk attól, hogy a magyar professzionalista labdarúgásra költött bármekkora összeg évtizedek óta lényegében ablakon kidobott pénz, akkor még egyet is érthetnénk megállapításával, ám óhatatlanul felmerül egy újabb kérdés: ha ezzel tisztában vannak a klubok, minek építenek komoly összegekért pályafűtést a játéktér alá? A második ligában! Emlékeztetnék rá, hogy az NB II-ben jelenleg a 7. helyen álló Kisvárda 1,6 milliárdot, a 17. helyen kullogó Kozármisleny 440 millió forintot kap stadionépítésre, míg az NB III Nyugati csoportjában vitézkedő Érd 3,3 milliárdot multifunkcionális sportközpontra.

A történet végtelenül elkeserítő. Rávilágít, hogy sportfejlesztés címén micsoda értelmetlen pazarlás folyik az országban. Félreértés ne essék: nem a sportlétesítmények felújítása vagy építése ellen ágálok. Mert az egészséges nemzet továbbélésünk záloga, ezért a testüket edzeni vágyóknak megfelelő sportlétesítményekre van szükségük. Ám kétlem, hogy a szavazópolgárok ilyen hiábavaló fejlesztésekre gondoltak volna, amikor a parlamenti vagy önkormányzati választásokon voksukat leadták.