Pár éve a balmazújvárosi városi stadion a Nemzeti stadionfejlesztési programon belül 400 millió forint fejlesztési támogatásban részesült. Mondhatnánk, ez az összeg a kisvasutakra, a stadionokra és egyéb sportlétesítményekre fordított súlyos milliárdokhoz képest csepp a tengerben. Ám mégse intézzük el egy kézlegyintéssel a történetet. A pályatest alatt ugyanis további 73,6 millió forintért fűtőrendszert is kiépítettek, amely a fűmag gyökérzónájában képes 10-11 Celsius-fokos hőmérsékletet biztosítani még akkor is, ha a felszínen mínuszok tombolnak. Ha valamikor, hát idén ragyogó alkalom kínálkozott volna arra, hogy Balmazújvárosban a rendszer működtetésével is segítsék a sportolók felkészülését a téli zimankóban.
A gyep mindenhol kincs, joggal kímélik a klubok, hóban, sárban ezért nem engedik rá a futballistákat. Nyilván itt azokra az elavult pályákra gondolok, ahol nem épült ki gyepfűtés. Balmazújváros nem ilyen, ott akár a centerpályát is használhatta volna a felkészülés során a labdarúgócsapat. Jó, ne tegyék tönkre, de előre gondolkodva, a rendszert attól még beindíthatták volna. Nem tették, hiába esett a fűre hó, majd fagyott meg több centi vastagon. A berendezés premierjével megvárta a klub vezetése az első fordulót, ám akkor becsapott a ménkű: rájöttek, hogy a negyven centiméteren átfagyott talajt nem tudják egy-két nap alatt felfűteni úgy, hogy azon mérkőzést lehessen rendezni.
A „gonosz” média pedig megtalálta a klubot, amelynek vezetése nem győzte exkuzálni magát, miért nem üzemelte be a direkt e célra tervezett rendszert. A csapat elöljárója, Veres Margit, aki nem mellesleg a város polgármestere is, kifejtette: a fűtőberendezés telepítése előtt gépészeti szakemberek bevonásával, becsléses módszerrel (!) állapították meg, hogy a helyszíni adottságokat figyelembe véve (a pálya közelében ugyanis egy termálfürdő található, ahonnan termálvizet lehet a rendszerbe juttatni) mekkora fűtésköltség várható. Az országban sokáig tartósan hideg volt, és mivel nem üzemelték be a rendszert, a pálya felső 40 centiméteres, fagyott rétege egyáltalán nem tudott felolvadni. Ilyen körülmények között pár napos fűtéssel nem érhettek volna el érdemben megfelelő eredményt, a hosszabb ideig tartó üzemeltetés viszont több 10 millió forint lett volna, érvelt a polgármester.
Tiba István (Fidesz–KDNP) parlamenti képviselő, a balmazújvárosi labdarúgóklub másik képviselője a csapat honlapján írta: „[a pályafűtés] jelenleg nincs üzemben, mint ahogyan egyetlen erre alkalmas magyar pályán sem.” Amikor megkérdeztük, milyen tényeken nyugszik kijelentése, azt válaszolta, személyes beszélgetésekre alapozza azt. Ez viszont azt feltételezi, hogy még véletlenül sem gondolták komolyan a pályafűtés használatát ott, ahol a rendszer kiépült.
Vajon a felújított magyar pályákat birtokló klubok vezetése eleve nem számolna a működtetés lehetőségével, illetve meg sem próbál a költségeire tartalékot félretenni? Tiba erre is szolgált magyarázattal: a működtetés költségeivel mindenki számol, az elmúlt telek hőmérsékletét figyelembe véve. Magyarra fordítva, ha nincs mínusz, és nem kell beüzemelni a rendszert, az az ideális.
Megállapítása azért is rendkívül lényeges, mert a megalapozatlan működtetési elképzelésekre világít rá. Hiszen ha az utóbbi pár év – valóban az átlagosnál melegebb – éghajlati adatait figyelembe véve készülnek adóforintokból épülő rendszerek, az rendkívül aggályos. Mi van, ha ezentúl tíz esztendőn át telente –3 Celsius-fok lesz az átlaghőmérséklet? Ha rengeteg hó hull? Akkor a nagy költségen épülő fűtőberendezéseket soha nem üzemeltetik?
A klubvezető információi szerint a bajnoki szünetben a másodosztályban egyetlen csapat sem fűti folyamatosan a pályáját, mivel az pénzpazarlás lenne. Ha eltekintünk attól, hogy a magyar professzionalista labdarúgásra költött bármekkora összeg évtizedek óta lényegében ablakon kidobott pénz, akkor még egyet is érthetnénk megállapításával, ám óhatatlanul felmerül egy újabb kérdés: ha ezzel tisztában vannak a klubok, minek építenek komoly összegekért pályafűtést a játéktér alá? A második ligában! Emlékeztetnék rá, hogy az NB II-ben jelenleg a 7. helyen álló Kisvárda 1,6 milliárdot, a 17. helyen kullogó Kozármisleny 440 millió forintot kap stadionépítésre, míg az NB III Nyugati csoportjában vitézkedő Érd 3,3 milliárdot multifunkcionális sportközpontra.
A történet végtelenül elkeserítő. Rávilágít, hogy sportfejlesztés címén micsoda értelmetlen pazarlás folyik az országban. Félreértés ne essék: nem a sportlétesítmények felújítása vagy építése ellen ágálok. Mert az egészséges nemzet továbbélésünk záloga, ezért a testüket edzeni vágyóknak megfelelő sportlétesítményekre van szükségük. Ám kétlem, hogy a szavazópolgárok ilyen hiábavaló fejlesztésekre gondoltak volna, amikor a parlamenti vagy önkormányzati választásokon voksukat leadták.
