Megújuló energiák, luddita politikusok

Mindenki addig akarja eladni az olaját és a földgázát, amíg van valaki, aki megveszi.

Az olaj- és földgázárakra ez a trend értelemszerűen mérséklő hatással van. Már most is azt látjuk, hogy a kőolaj iránti kereslet növekedési üteme csökken, és már középtávon sem várható, hogy az árak újra elérik vagy meghaladják a néhány évvel ezelőtti 60-70 dolláros hordónkénti szintet. A 100 dolláros ár pedig az álomvilágba tartozik. A trendet semmilyen, az olajkitermelő országok által összehozott kitermelés-csökkentés nem tudja megfordítani. A kitermelési kvóták túllépése rutinná válik, mert mindenki addig akarja eladni az olaját és földgázát, amíg van valaki, aki megveszi. Ugyanis nincs hosszú távú jövő.

Az olajipar képviselői előszeretettel legyintenek a fentiekre. Sok közgazdász is egyetért velük, mondván, még sok évig szükség lesz a fosszilis energiára. Azonban figyelembe kell venni, hogy az iparágak képviselői által adott, saját magukra vonatkozó előrejelzések többször tévesek, mint ahányszor igazolódnak. 1977-ben Ken Olsen, a Digital Equipment Corporation alapítója mondta: „Nincs rá semmi ok, hogy valakinek az otthonában számítógép legyen.” 1996-ban pedig Robert Metcalfe, a 3Com alapítója közölte: „1996 végén [ ] az internet látványosan összeomlik.” Hasonló példák vég nélkül idézhetők.

A megújuló energia terén zajló folyamatok óriási kihívást jelentenek minden olyan országnak, amelyik energiahordozók exportjára alapozza költségvetését. Kiemelkedően érdekes példa Oroszország, amely a világon a hatodik helyen áll a megújuló energia termelésének mennyiségét tekintve. Ámde ha ebből kivesszük a vízi energiát, akkor csak az ötvenhatodik helyen áll, és mindössze egyetlen, 150 megawatt teljesítményű naperőmű-projekttel büszkélkedhet, amelynek befejezési határideje 2020. Viszont exportjának tekintélyes része fosszilis energiahordozó. Könnyen belátható, hogy az orosz költségvetésen egyre nagyobb, végül befoltozhatatlan lyukat üt a fosszilis energiahordozók árának esése. Álláspontom szerint Oroszország – és rajta kívül jó néhányan – egy évtizeden belül kritikus helyzetbe kerül, ha nem változtat gazdasági struktúráján, vagy nem engedi a változásokat. Ha a hozzáállás nem változik gyökeresen, Oroszország elsőrendű stratégiai célja lesz a megújuló energiaforrások elterjedésének akadályozása, vagy legalábbis lassítása. Nem az olyan hagymázas tervek megvalósulásától kell félni, mint amit a RAND Corporation frissen kiadott, a Baltikumot érintő, nem létező orosz fenyegetést bemutató elemzésében vizionál. A helyzet sokkal, de sokkal veszélyesebb, tudniillik Oroszország puszta léte lesz a tét, gazdasági és pénzügyi aspektusból. (Más érintett országok, térségek, mint az előzőekben bemutatott Dubaj, gondolkodásmódjukat tekintve jóval előbbre járnak.)

A világ geopolitikai térképe gyökeresen megváltozhat. A rugalmatlan, egysíkú gazdasági szerkezetű, fosszilis energiára alapozó államok jelenlegi berendezkedése az exportbevételek radikális csökkenése miatt fenntarthatatlanná válik. A hatalmat gyakorló politikai erők eszköztára végzetesen beszűkül. A társadalmi feszültségek már csak azért is kezelhetetlenné válnak, mert a polgárok és a vállalkozók nem fogják érteni, vajon nekik miért kell a villanyért, a fűtésért és hűtésért, az üzemanyagért jelentős összegeket fizetni, szemben a megújuló energiát használó országokban tapasztalható minimális költségekkel. Eredmény: egyebek között az adott gazdaság teljes versenyképtelensége, összeomló életszínvonal. Mindez igencsak belátható időn belül. És nem azért, mert az adott országban liberális demokraták, neokonzervatívok, avagy illiberális, tekintélyelvű politikusok vannak-lesznek hatalmon.

A nemzetgazdaságok versenyképességének, sőt puszta létének fő meghatározó tényezője egy-két évtizeden belül nem az adók és egyéb közterhek mértéke, vagy az egy munkahely teremtésére irányuló állami támogatások nagyságrendje lesz. Hanem az energia ára, pontosabban az ár kvázi „hiánya”. Valamint az élhetőség: hogy füstölnek a kémények vagy nem.

A dolgok mostani állása szerint Oroszországban füstölni fognak. És nálunk is. Mert a nap lemegy, a szél pedig nem fúj mindig. A naperőműveket adóztatjuk, a szélerőműveket pedig betiltjuk. Na, ez az igazi nemzetárulás.