Keletről jött, nyugatra ment.
Közben virágot szedett.
Síromról virágot tépett.
Keletről jött, nyugatra ment.
Közben mindent megölt.
Mit talált, mindennel végzett.
Keletről jött, nyugatra ment.
A sasok tollukat vesztik.
Kihalnak a bölények.
Keletről jött, nyugatra ment.
A fehér ember megérkezett.
Dalom örökre elfelejtem.
(Vintu törzsbeli vers)
Lehet, hogy Donald Trumppal jól bevásárolt Amerika, mint azt elég sokan gondolják. Nem mintha a borzalmas asszony egy fikarcnyival is jobb lett volna, bár eggyel kreatívabb a fodrásza. Trump frizura tekintetében nem áll sokkal különbül Kim Dzsongunnál, de legalább nem áll fenn a veszélye annak, hogy rakétavetővel löveti rommá a felelőtlen borbélyt. Ha már itt tartunk, Trumpot a demokraták szabadították rá a világra, mert a Clinton-klán körül több a pénz, mint amennyit a rokonszenvesebb Bernie Sanders valaha össze tudna kalapozni. Ez így persze maga az intézményesült korrupció, ezért is abszurd, amikor Washington ekézi ez ügyben Budapestet. Holott kis ország kis korrupció, nagy ország nagy korrupció. Aztán persze az is előfordulhat, hogy Trump csak tetteti magát, és direkt hord össze hetet-havat, mintegy az ellenség megtévesztésére. Emlékezzünk, a gyurcsányi éra szólótáncosa sem tűnt mindig százasnak, de nagyon is (mi az hogy!) tudta, mit cselekszik, egy rendes bíróság nem mentené fel az elmeállapotára való hivatkozással. Elképzelhető tehát, hogy Trump is csupán embertelen, kegyetlen és pénzt habzsol fény helyett. Az indiánok miatt gondolhatjuk ezt így most, könnyedén.
Történt ugyanis, hogy alig három hónappal ezelőtt a sziúk más törzsekkel, környezet- és jogvédőkkel, valamint háborús veteránokkal összefogva, permanens tüntetésekkel elérték, hogy az Energy Transfer Partners elnevezésű olajcég ne vezethesse keresztül a csöveit maradék és egyben szent földjeiken Észak-Dakotában. Az illetékes szövetségi ügynökség kimondta, hogy sipirc vissza ugrálni a balettbe, lehet gondolkodni alternatív útvonalakon. Örömtűz, zene, tánc. Az Álló Szikla sziú törzs reményét fejezte ki, hogy a helyi hatóságok, a kormányzó és a leendő elnök is tiszteletben tartja a döntést, de voltak, akik láttak már totemoszlopon varjút, és hangot is adtak aggodalmaiknak. Egy dél-dakotai aktivista azt nyilatkozta az egyik tévétársaságnak, hogy megpihenhetnek egy kicsit, de Trump beiktatása után minden a visszájára fordulhat – csatát nyertek, nem háborút. A sokat tapasztalt veteránok pedig taktikai húzást sejtettek a háttérben: szerintük arra ment ki a játék, hogy a tüntetők, akik addigra már bizonyították, hogy nem tojnak be sem a buldózerektől, sem némi kézitusától, hazamenjenek. Nekik lett igazuk.
Ami várható is volt, hiszen Trump már a kampánya során megígérte az olajkitermelés felpörgetését, beindította a munkahelyteremtés-mantrát, és felvázolta az önellátó amerikai gazdaság vízióját. Látszott, hogy a környezetvédelem nagyjából annyira érdekli, mint a harangöntés. Így miután kitoloncoltatott néhány olajosképű kosárlabdázót, ámokfutásának egyik szünetében talált annyi időt, hogy lekeverjen egyet az őslakosoknak is. Milyen szakrális hely, milyen ivóvíz? Kaptatok már elég kaszinót ezért a vacak kis kontinensért cserébe, tessenek oszolni, nincs itt semmi látnivaló. Na ez van akkor, amikor a jó munkásember elballag protesztszavazni, hogy a gyűlölt Wall Street-i banda helyett a saját nyakába ültessen egy másik rendőrt, akit persze ugyanonnan pénzelnek. És aki azonnal szétkardlapozza a tiltakozókat, és eldózeroltatja az óriásvállalatok és az egyszerű amerikaiak összecsapásának szimbólumává vált sátrakat.
Obama egyik utolsó gesztusaként, egy jó kis müncheni sörözés gondolatával egy időben a tiltakozók mellé állt, Trump viszont más nyelvet használ, bár ugyancsak ismerőst. Néhány nappal ezelőtt utasítást adott a hadseregnek, tegye lehetővé a Dakota Olajvezeték (micsoda elnevezés, mekkora cinizmus!) munkálatainak folytatását, ha meg ellenszegül a koszos rézbőrű, tömlöcbe vele. A sortűz meg egy jó kis csecsemőmészárlás most ugyan érdeklődés híján elmarad, de nagyjából ez megy pár száz éve. Az indiánok ahogy éltek, vadásztak, harcoltak, szerettek és gyűlöltek, szabadok voltak. Aztán jöttek a sápadtarcúak a kacatokkal, az alkohollal, a járványokkal és az ágyúkkal. Pusztulás és rezervátum lett a vége, esetleg nagy kegyesen földhasználati jog. Értsd: a sajátjuk felett. Tecumseh, a nem csupán NDK–jugoszláv koprodukcióban létezett főnök mondta: „Reggel, ha felkelsz, adj hálát a Nagy Szellemnek a reggelért, a fényért, az erődért, az életért. Ha nincs okod hálát adni, a hibát magadban keresd.”
Hogy akkor kik is az emberi érzelmeket nem ismerő, primitív vadak, mindenki döntse el maga.
