Ami azonban már inkább valószínűsíthető: a 4-5 százalék azzal, hogy gőze sincs a két miniszterelnökről, rengeteg igen szomorú esemény megismerése alól kapott felmentést (a következményekkel persze nekik is szembe kell nézniük!), tehát az ő mentális állapotuk elméletileg jobb, mint teszem azt az enyém. De hogy pontosak legyünk: a 4-5 százalékot kivéve tulajdonképpen bárkié.
Parányi boldogság mindez a 95-96 százalékhoz képest, de boldogság: mint a már említett Pumped Gabónak a kedd reggeli barnítókrém. Mert mi mással lehetne értelmezni azt a helyzetet, amikor egy felnőtt ember nem tudja, kicsoda vagy ki volt nem is olyan rég annak az országnak a miniszterelnöke, amelyben él? Hát a boldogságon kívül valóban semmi más nem jut eszembe.
Mindenesetre jó, ha tudjuk: a jelenség nemzetközi tekintetben nem példa nélküli, csak hát leginkább az igazán fejlett demokráciákban fordul elő hasonló, ráadásul nagyobb számokkal. Olyan helyeken, ahol teljesen mindegy, kik irányítják az országot, a fű ugyanúgy zöld, pontosan jár a busz, a zacskós reszelt parmezán sajt minősége pedig jobb a kelet-európainál. Ehhez kiváló társadalmi, politikai és gazdasági teljesítményre van szükség, amiből Magyarországon nagyon nagy hiány van.
A nyolcadik boldogság tehát végül az, hogy boldogok, akik nem ismerik Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet. Mert övék a mennyek országa.
