A kormány 82 millió forintból plakátkampányt indít Ukrajnában, hogy további munkavállalókat csábítson ahhoz a hatezer főhöz, akik már átjöttek hozzánk dolgozni északkeleti szomszédunktól. 82 millió forint nem nagy tétel a költségvetésben, a Pasa Parkban is csupán a legkisebb lakást lehet megvenni ennyiből. Hatezer ember sem fogja bedönteni a magyar gazdaságot, ennél sokkal több honfitársunk határozott úgy, hogy a hanyatló Nyugat-Európában próbál inkább szerencsét. Úgyhogy nem is ez a pénz és ez a létszám a legérdekesebb ebben a történetben.
Az már inkább, hogy a kormány kommunikációjában milyen kényes téma ez. Egyrészről nehéz lenne feledni, hogy nem is olyan rég még azzal plakátolták tele Magyarországot, hogy a migránsok nem vehetik el a magyarok munkáját, majd megtették ugyanezt Afganisztánban és Szíriában is. Most pedig azt ragasztatják ki Ukrajnában, hogy gyere dolgozni Magyarországra, kvázi „vedd el a magyarok munkáját”. Abban az Ukrajnában, ahol a nagypolitika úgy készül a pillanat uralására, hogy meglebegtetett egy elképesztő nyelvtörvényt, amely megvalósulása esetén egyszerre változtatná kafkai és orwelli rémálommá a kárpátaljai magyarok hétköznapjait.
De más okból is kínos téma ez. Orbán Viktor február végén arról beszélt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évadnyitó rendezvényén, hogy „óvnám magunkat attól, hogy bármilyen vendégmunkásprogramot hirdessünk meg, ugyanakkor nagyon támogatom a cégeket [ ], hogy ha valakinek az adott munkahelyre nincs Magyarországon már munkaerő-lehetősége vagy fölvételi lehetősége, nem talál ilyet, akkor legyen minél könnyebb és egyszerűbb idehozni olyanokat, akik egyébként hajlandók ezt a munkát elvégezni”. Vagyis vendégmunkásprogramunk ugyan nincs, de közpénzből hirdetjük, plakátoljuk, kormányzati szinten támogatjuk, hogy jöjjenek a vendégmunkások. Hungarikumgyanús húzás, az egyszer biztos.
Ahogyan az is, hogy sok esetben olyan cégek alkalmaznak ukránokat, amelyek azért lettek stratégiai partnerei a kormánynak, azért kaptak busás adókedvezményeket, hogy munkahelyeket teremtsenek. A félreértések elkerülése végett: magyar munkahelyeket. Mindez a kormány és holdudvara Trump-imádatával összevetve válik megmosolyogtatóvá, hiszen az amerikai elnök protekcionista programmal, a kiszervezett munkahelyek hazavitelével tenné újra naggyá Amerikát, mi meg közben ennek pont az ellenkezőjét tesszük. Persze a magyar kormány kapcsán protekcionizmust emlegetni puszta naivitás: elég csak arra gondolnunk, ahogy Lázár Jánosék beszálltak a Telekom és Ákos vitájába vagy a Csíki Sör és a Heineken közti purparléba. Erőfelmutatásnak mindkettő kevés, viccnek mindkettő sok.
