Persze arról szó sincs, hogy a kormány alattomosan, fű alatt ukránokkal népesíti be a rozsdaövezeteket, akik aztán hagymakupolás no-go zónáikban egyfajta második valutaként bevezetik a csempészcigarettát és a dugivodkát. Nem is az ukránokkal van baj, akik a háború vagy a nyomor elől menekülnek a következő biztonságos országba. Nem is azokkal a cégekkel, amelyek kihasználják ezt a helyzetet. Bolondok lennének nem ezt tenni: miért ne alkalmaznának szakképzett, alacsony bérért dolgozó munkásokat, akiknek olyan kevés pénzt kell fizetniük, hogy még szállást és ételt is megéri biztosítani nekik? Akkor lennének kész őrültek, ha milliós értékű gyártósoruk mellé olyanokat állítanának be, akik nyolc egyforma színű csavart nem tudnak behúzni. (A Jászságból hozott példa valós, és szó szerint értendő.)
De nem is azokkal a magyar munkavállalókkal van probléma, akik külföldre mentek, mert kevésnek találták a havi 120 ezer forintot, amiért egy multi szalagja mellett úgy kellett táncolniuk három műszakban, ahogy egy önmagát ültetvényesnek képzelő HR-es fütyül. És ne is azokra a munkanélküliekre és képzetlen közmunkásokra haragudjunk, akik láthatatlanok a munkaerőhiánnyal küszködő nagyvállalatoknak. Árokpartsöprés helyett bizonyára ők is szívesebben végeznének értékteremtő munkát, csak hát a spontán privatizációt követő elhibázott segélyezési politikának köszönhetően nem tudják, mi az.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!