Alacsonyan szállnak a milliárdok, mi meg úgy teszünk, mintha értenénk. Mintha felfognánk, holott egy lottó ötös elköltésébe is belefáradnánk, nemhogy bölcselmünkkel követni bírnánk a röppályákat, a sebességet és a landolásokat, hiszen ekkora tételeket már nem lehet lélegeztetőgépre konvertálni. Kevesebb mint tízmillió fásult Horatio bámul bambán tehát. Aztán amikor kibillenünk a katatóniából, elkezdjük verni a kocsmapultot. Hogy most már aztán.
Szembe jön egy piros póló. Rajta felirat: Budapest 2024, mindent bele. Ebből nem fognak annyit elpasszolni ugyan, mint a Miki egérből, de amíg élt a remény, hogy a nagy terv megvalósul, tolták bele a cuccot a srácok rendesen, mint a Fradi kolbászba, a vénaszkenner előtt. A reakciók, amelyek azután jöttek, hogy kiderült, nem lesz itt olimpia, talán még jellemzőbbek voltak a mentális állapotokra, mint maga a gondolatkísérlet. Hazaárulózás az egyik oldalon, káröröm a másikon. Egy apró, néhány ezer milliárdos rés a haverok kapitalizmusán és összemosás a Hornék által megfúrt expóval itt, minden körülmények között dögöljön meg az Orbán tehene ott. Közben a vizes lepedőt azért sikerült ránk húzni, ki tudja már, hány milliárdért, igaz, a toronyugrás körül támadt egy kis bonyodalom, ám kicsiny korrekció, még egy milliárd, és lehet ugrálni az aranyért. Hogy az olimpiai eszmét már régen az agyagba döngölték, és az élsport a laboratóriumok és az ellenőrök versenyfutásává degradálta saját magát, mit sem számít, a lényeg, hogy pörögjenek a milliárdok, a végén meg úgyis felveri a gaz az egész kócerájt.
De mivel a milliárdok csak nem akarnak elfogyni, úgy hírlik, jön a Rolling Stones is. Ez a legjobb az egészben, hiszen nem mindenkinek van rá pénze, hogy kiugorjon Debrecenből Új-Zélandra, és a helyszínen győződjön meg róla, miként szolgál Keith egészsége, de még egy bécsi túra is meghaladja a többség képességeit. Egyébként úgy kell nekik, miért nem nyitottak legalább egy nyomorult cukrászdát, aki meg huszonöt év alatt sem jutott egyről a kettőre, az minimum lúzer, és meg is érdemli. Hiszen itt van az orra előtt jó néhány sikertörténet. Igaz, egy kicsit büdösek, de aki finnyás, ne nyávogjon. Aki meg ribancnak áll, ne sírjon, ha izélgetik. Ez így együtt olyan szép, hogy az úgynevezett elitek és a kiszolgáló személyzet meg- és kiegyezett benne. Először megteremtődött a kissé olajszagú burzsoázia, a spontán privatizátorok adóoptimalizáltak, és megszállták a médiát. Ez színtiszta köztörvényes bűnözés ugyan, de így alakult történelmileg. Milliárdok balra el.
Aztán jött a jobbra át, és a dolgok természetéből adódóan szükség lett nemzeti burzsoáziára és nemzeti médiára is, bármit jelentsen is ez. Létrejött tehát. És elérkezett az a kegyelmi állapot, amelyet az istenadta nép úgy aposztrofál, hogy szétloptak már mindent, amikor meg lehetett volna állni. Mert ami utána következett, az az eszement harácsolás kategóriája. Mértékvesztés. Az a pszichózis, amikor már semmi nem elég, és elfelejtődik, hogy a halottas ingre nem varrnak zsebet.
Na de a Stones legalább valami. Inkább adták volna nekik azt a kis pluszpénzt az ötvenhatos emlékkétév büdzséjéből is, elvégre a puszta létükkel több szeget belevertek a kommunizmus koporsójába, mint Leslie a Dzsingisz kánnal. Kár, hogy jelen állás szerint a világ legrosszabb, legcsodálatosabb és legdrágább rock and roll zenekara egy uszályról zúzná a Satisfactiont a sirályoknak, és a Nap TV-t felváltó CNN-nek, miközben ismeretlen tettesek váratlanul egy úszógumit festenének Gyárfás Tamás lovas szobrára, ami nagyjából olyan lenne, mint ha bekapcsolnánk a rádiót, hiszen a víz szépen viszi a hangot. Akár egy sámándobét is, ha már felmerült a víz alól a meglékelt budapesti expó emléke is. A milánói világkiállítás sámándob néven ismertté vált magyar pavilonja, amit legdühösebb kritikusai Flinstone Frédiék vacsorájaként is tálaltak, eddig a legóvatosabb becslések szerint több mint nyolcmilliárd forintjába került az adóoptimalizálásban járatlan dolgozóknak. Ehhez jön még hamarosan közel másfél milliárd, miközben az épület másfél évvel a záróra után hazakerül. Karcagra. Hogy méltó módon mutathassa be a magyarság sztyeppei, lovas hagyományait az összeseregletteknek. Ahol is a helyi önkormányzat valóban mitológiai magasságokba emelkedő ajándékot kapott, tekintve, hogy az infrastruktúra kiépítése, az engedélyek beszerzése, az őrzés, tárolás és újra felépítés, majd az üzemeltetés az ő feladatuk lesz. A mi kis forintmilliárdjaink persze eltörpülnek amellett, hogy a Global Laundromat nevű hálózatban húszmilliárd dollárnyi orosz pénzt mostak tisztára. Érintettségünk csupán annyi, hogy kapott belőle hazai táplálékkiegészítőt és trolialkatrészt gyártó cég is, valamint a titokzatos Nandy Trading Inc. is. Az meg biztos a Nándi lesz. Valamelyik Nándi.
