Új formák, új reflexek

A közösségi gazdasággal nem tart lépést sem a jogalkotás, sem az állami adminisztráció.

Az osztrák főváros odafigyel arra, hol tart a közösségi gazdaság: miközben mások csak a fejüket kapkodják az újabbnál újabb kezdeményezések és a velük járó káosz láttán, nekik jól végiggondolt álláspontjuk van a kérdésben. Alapvetően pozitívan és nyitottan állnak hozzá, de megkövetelik a tisztességes versenyt: adózni kell, és a munkavállalói jogokat, illetve a fogyasztóvédelmi szempontokat szem előtt kell tartani. Álláspontjuk egyértelmű, a hatóságoknak bele kell látniuk az adatokba, lehetővé kell tenni az ellenőrzést, és külön kell kezelni azokat, akik például csak évente néhány napra akarják kiadni a lakásukat, és azokat, akik ebből élnek. Utóbbiakra a szállodákkal azonos szabályozásnak kell vonatkoznia – csak egyenlő feltételekkel képzelhető el a tisztességes verseny. Hogy az arányokat érezze az olvasó: az Airbnb berobbanásával pár év alatt hússzor annyi szálláshely lett Bécsben, mint annak előtte! Miközben ez jó a turistáknak, nagyon durván beavatkozhat az ingatlanpiacba: növeli a bérleti díjakat, és felhajtja az ingatlanok árát. Akad lakáskiadó magánszemély, akinek hatvanhárom ingatlana van az Airbnb kínálatában – minden józan megfontolás azt mondja, hogy ez után illene adót fizetnie. Jelenleg Európában a két véglet Amszterdam és Berlin – előbbi teljesen liberális ebben a kérdésben is, és minden kezdeményezést örömmel fogad, míg a német főváros a szigorú szabályozás híve.

Ne legyünk igazságtalanok, a sharing economynek vannak nagyon jó oldalai is. Egy osztrák mobiltelefonos alkalmazás például segít a szomszédoknak a kölcsönzésben – ha van otthon sarokcsiszolónk, amelyet évente egyszer használunk, jó, ha odaadjuk a szomszédnak, ne kelljen neki is vennie egyet. Hasonló elven működik a kormányoknak, nagyvárosoknak kínált szolgáltatás a nagy értékű gépek kölcsönadásáról, így nem kell mindenkinek beruháznia. A hazai Bubihoz hasonló biciklikölcsönzők is megosztáson alapulnak, szóval rengeteg jó oldala is van az újnak.

Ha az átmenet során nem vonjuk be a társadalmat az innovációba, akkor az emberek nagy része kiszorul az előnyeiből. – Átalakítható-e a társadalom rombolás nélkül? – tették fel a kérdést a szakemberek, és úgy döntöttek: legjobb, ha a városok is hálózatba tömörülnek, hogy érdekeiket érvényesíthessék a nagy szolgáltatókkal szemben. Mert nem az a megoldás, hogy a fejlődés elkerülhetetlenségére való hivatkozással eltörlünk mindent, ami eddig működött.