Csakhogy ennek a tagországi többség számára kényelmes helyzetnek véget vetett Trump megjelenése. A németeknél nem kevésbé fiskális gondolkodású üzletembernek leginkább az szúrta a szemét, hogy lényegében Washington finanszírozza a NATO-t. Számára már Oroszország feltartóztatása sem ért meg ennyi pénzt, hiszen – az igazi kihívásnak Kínát tartva – szándéka szerint éppen kiegyezni készült Moszkvával. Trump alapvetően gazdasági versenytársat lát az unióban, ennek jegyében aztán gyorsan beszólt a BMW-nek is, hogy ne építsen gyárat Mexikóban, ahonnan majd olcsón exportálhatja az autóit Amerikába. Hasonló megfontolásból levette a napirendről a szabadkereskedelem kérdését is, ráadásul az Európai Unió már csak azért is kényelmetlen partner volt számára, mert bár felépítése miatt lassan mozdul, minden bajával együtt is komoly gazdasági erőt képvisel. Nem véletlenül jegyezte meg az uniós nagyköveti posztra esélyes Ted Malloch, hogy az EU protekcionizmusa káros az Egyesült Államokra nézve, ezért Washingtonnak elleneznie kell a föderális elképzeléseket, s inkább kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat kell kialakítania az uniós országokkal. Malloch nem adott többet másfél évnél az eurónak, és előrevetítette az Európai Unió összeomlását is.
Ez az amerikai tapintatlanság érthető módon nem erősíti az európaiakban a bizalmat, miközben nagyon is alkalmas az unión belüli megosztottság elmélyítésére. A Brüsszellel szemben kritikus országok, köztük Magyarország lelkesen bólogattak a washingtoni kirohanások hallatán, ám azt elfelejtették, hogy Trump jelöltje nem azért hasonlította az EU-t a Szovjetunióhoz, mint amiért ők teszik. A negatív üzenetek sokkolták a föderalistákat, akik a német kancellárral az élen inkább abban reménykednek, hogy majd az amerikai adminisztráció helyre teszi Trumpot, s ha nem is lesz minden a régi, legalább tompítják a kilengéseit.
A brexit, a migránsválság és a belső megosztottság terhei alatt nyögő Európai Uniót azonban a Washingtonból érkező, a legkevésbé sem baráti szavak rég nem hallott válaszokra késztették. Donald Tusk Európa méltóságát emlegette, Angela Merkel pedig világossá tette, hogy az unió tovább nem várhat Amerikára, saját kezébe kell vennie sorsát. Trump faragatlan kirohanásai a várttal ellentétes hatást kiváltva mintha felébresztették volna az európai vezetőket. Ennek eredményeként erősödtek fel a többsebességes Európáról vagy a közös haderőről szóló elképzelések, de Amerika bezárkózása másutt új kapukat nyitva közelebb hozhatja az EU-t Kínához és Oroszországhoz is. S ami a legfontosabb: a veszélyből esélyt kovácsolva Európa végre elkezdhet önállóan gondolkodni és cselekedni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!