Németh György közgazdász nemrég írást tett közzé annak tárgyában, hogy kommunista vagyok, mert támogatom az európai integráció ügyét. Sajátos érvelés, még sajátosabb, hogy miközben én elismertem más vélemények lehetségességét is, ő csak a sajátjáéval egyező álláspontot fogadja el egyetlenként és igazként. Aki nem Németh Györgyként gondolkodik, az kommunista – foglalható össze a közgazdász érvelése. Ezzel a kirekesztő hangnemmel nem akarnék különösebben foglalkozni, mert a szerzőjét minősíti – de leginkább azt a kérdést veti fel, hogy a szerző csak írni vagy esetleg olvasni is tud-e. Én ugyanis a kifogásolt cikkben a saját véleményemet írtam le, amivel lehet vitatkozni. Ungár Péter erre képes is volt, Németh György inkább toporzékolt egyet.
Írásom témája az volt, hogy a jelenlegi nemzetállami megosztottság az egyes nemzetállamok közti adó- és bérversenynek kedvez, így valamennyien az adók, a bérek és a munkavállalói jogok csökkentésére kényszerülnek, különösen a perifériákon, ahol – Orbán Viktor többször ki is mondta – mással, mint az alacsony bérigényeinkkel, nem nagyon tűnhetünk ki. Ebből legalább két lehetséges kiút van. Az egyik, amit én javasoltam, miszerint erősíteni kell – akár a jelenlegi Európai Unióban, akár egy szűkebbre vont, de mélyebb integráció keretében – az együttműködést, elvégre egy valutaunió féloldalas, ha nem társul hozzá politikai, gazdasági és akár szociális unió. Ungár Péter egy másik lehetséges modellt vázolt fel: ő úgy látja, vissza kell venniük a nemzetállamoknak azon szuverenitásukat, amelynek egy részét az EU-n belül önként korlátozták. Ezt az utat javasolja Christian Kern osztrák szocdem kancellár, aki korlátozná a munkaerő szabad áramlását, mert az lenyomja a nyugati béreket. Ungár bizonyosan hozzátenné még, hogy kelet-európai szemszögből meg a tőke szabad áramlását kell korlátozni, mert éppen az tartaná lent a keleti béreket. Ez az út azonban a jelenlegi EU-t nem megreformálná, hanem felszámolná, mert a tőke és a munkaerő szabad mozgásának korlátozása után nemigen beszélhetnénk európai integrációról. Ráadásul amikor egyes nyugati szocdemek (sőt, kedves Németh György: kommunisták) a munkaerő szabad áramlását korlátoznák, vagy magyar EU-kritikus baloldaliak, mint Ungár Péter, a tőke szabad áramlását bírálják, elfelejtik, hogy Nyugaton számos munkakörbe nem találni már helyi munkaerőt (a keleti munkaerő hiánya nem a bérek, hanem legfeljebb a munkanélküliség emelkedéséhez vezetne), másrészt a keleti piacokon a nyugati tőke nem csupán kizsákmányolóként van jelen.
Magyarország mire menne a szuverenitásával, ha mindenki visszavenné a sajátját, azaz nem érkezne EU-támogatás és a tőke vagy a szolgáltatás se áramolhatna be szabadon Magyarországra? Egyelőre Orbán Viktornak sem sikerült az EU-t az arab vagy a posztszovjet térséggel pótolnia, pedig láthatóan 2010 óta erre törekszik. Ungár Péter javaslata ettől függetlenül mindenképp egy korrekt, a jelenlegi európai baloldali diskurzusokban jelen lévő ötlet – de szerintem még a jelenlegi EU is jobb, mint a teljes elzárkózás. Én azonban – egyáltalán nem a jelenlegi állapot védelmében, hanem annak megváltoztatásáért – egy erősebb, a jelenleginél föderatívabb Európa mellett érveltem. Ha ő ezzel szemben a totális nemzeti szuverenitást védi, akkor talán azt is érdemes lenne megvizsgálni, igazából ki a kommunista. A kommunista rendszerek többsége ugyanis – amint Gerd Koenen írja – mind nemzeti volt, és gazdasági szuverenitásra, önellátásra törekedett. Arra, amit a kommunistázó Németh György javasolna. Azaz dehogy javasolna! Jó kommunistaként ő megfellebbezhetetlenül kinyilatkoztat.
