Nem állíthatjuk, hogy 2002-ben és 2006-ban kristálytiszta választások lettek volna, de nem a választási rendszer hibái döntöttek. 2010-ben viszont kiderült, ha egy párt érzékelhető erőfölényre tesz szert a többiekkel szemben, a választási rendszer eltúlozza a különbségeket. A Fidesz az 53 százalékos listás eredménye után szinte az összes egyéni körzetet megnyerte, pedig a jelöltre adott szavazatok aránya a második fordulóban is csak 53 százalék volt. Ezen felbuzdulva, a kétharmados többségben lévő Fidesz 2014-ben még aránytalanabb választási rendszert rakott össze. Megnövelték az egyéni körzetek jelentőségét, ráadásul a második forduló megszüntetésével kiiktatták az alkalmi szövetségkötések lehetőségét. Az eredmény: 43 százalékkal kétharmados többség.
Ez a választási rendszer kétségkívül igazságtalan eredményeket szül. Ráadásul a kormányzó párt a rendszer számos elemét a saját fazonjára igazította. De ez nem jelenti, hogy ne lehetne legyőzni. Ahogy egy arányos rendszer sem feltétlenül járna azzal, hogy a Fideszt kibillentik a hatalomból. Mai felmérések alapján egy arányos, tisztán listás választást is fölényesen nyerne a Fidesz, legrosszabb esetben koalíciós partnert kéne gründolnia. (Megoldanák, nem kell félteni őket.) Igaz, kétharmaduk biztosan nem lenne. Egyébként volt már hazánknak arányos választási rendszere, amely rossz emlékeket hagyott maga után (1945, 1947). A csalásokat nem is említve, idézzük ide példaként, hogy 1947-ben a kommunistáknak 11 300 szavazat kellett egy mandátumhoz, a Keresztény Női Tábornak 17 384. Akkor mondta Farkas Mihály azt az „örök érvényű bölcsességet”, hogy a tiszta választás kispolgári csökevény.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!