Beszélni kell a CEU által biztosított tárgyi-technikai feltételekről is. Száz erdélyi értelmiségi néhány nappal ezelőtt keltezett levelében arról ír: „páratlan könyvtárának olvasóiként is elmondhatjuk, hogy a Közép-európai Egyetem szakmai fejlődésünk igen fontos állomását jelentette. A hazahozott tudás – akárcsak elődeink esetében – közösségi létünk garanciája, és úgy gondoljuk, ez a megállapítás a XXI. századi történelmi körülmények között nemcsak az erdélyi, hanem a többi határon túli magyar közösségre is érvényes a szóban forgó oktatási intézmény vonatkozásában is.”
Az még kevesebb embernek szúrt szemet, hogy az elmúlt napokban számos román értelmiségi is felszólalt a CEU védelmében. És nem csak ők: más közép- és kelet-európai országok tudósai, értelmiségi is fontosnak érezték, hogy megnyilvánuljanak. Olyan emberekről van szó, akik többnyire – vagy kizárólag – ennek az intézmények köszönhetően kerültek valós kapcsolatba Magyarországgal. Itt tanultak nálunk, megismertek minket és az országot, barátokat szereztek. Ennek következtében például a román CEU-s diákok az erdélyi magyarokkal szemben lettek sokkal nyitottabbak és jóindulatúbbak. Amikor befejezték a tanulmányaikat, és hazatértek, bekerültek az országuk elitjébe – államtitkárok, miniszterek, fontos intézmények vezetői, és ha magyar ügy kerül eléjük, reálisabban és kevésbé előítéletesen döntenek, nem hajlamosak a nacionalista retorikára. Ennek számtalan gyakorlati bizonyítékát látják azok, akik ott élnek – talán meg lehetett volna kérdezni őket is erről az egynapos törvényalkotási láz előtt.
