Egyetemek a célkeresztben

Az elmúlt napokban számos román értelmiségi is felszólalt a CEU védelmében.

Beszélni kell a CEU által biztosított tárgyi-technikai feltételekről is. Száz erdélyi értelmiségi néhány nappal ezelőtt keltezett levelében arról ír: „páratlan könyvtárának olvasóiként is elmondhatjuk, hogy a Közép-európai Egyetem szakmai fejlődésünk igen fontos állomását jelentette. A hazahozott tudás – akárcsak elődeink esetében – közösségi létünk garanciája, és úgy gondoljuk, ez a megállapítás a XXI. századi történelmi körülmények között nemcsak az erdélyi, hanem a többi határon túli magyar közösségre is érvényes a szóban forgó oktatási intézmény vonatkozásában is.”

Az még kevesebb embernek szúrt szemet, hogy az elmúlt napokban számos román értelmiségi is felszólalt a CEU védelmében. És nem csak ők: más közép- és kelet-európai országok tudósai, értelmiségi is fontosnak érezték, hogy megnyilvánuljanak. Olyan emberekről van szó, akik többnyire – vagy kizárólag – ennek az intézmények köszönhetően kerültek valós kapcsolatba Magyarországgal. Itt tanultak nálunk, megismertek minket és az országot, barátokat szereztek. Ennek következtében például a román CEU-s diákok az erdélyi magyarokkal szemben lettek sokkal nyitottabbak és jóindulatúbbak. Amikor befejezték a tanulmányaikat, és hazatértek, bekerültek az országuk elitjébe – államtitkárok, miniszterek, fontos intézmények vezetői, és ha magyar ügy kerül eléjük, reálisabban és kevésbé előítéletesen döntenek, nem hajlamosak a nacionalista retorikára. Ennek számtalan gyakorlati bizonyítékát látják azok, akik ott élnek – talán meg lehetett volna kérdezni őket is erről az egynapos törvényalkotási láz előtt.

Nem állítom, hogy a CEU oldja meg a határon túli magyarok összes gondját, de abban egészen biztos vagyok, hogy hozzájárul a helyzet normalizálásához. A határon túli magyarok közösségeinek létérdeke, hogy legyen egy ilyen értelmiségi réteg az adott országokban, de ha nincs CEU, a tehetséges szerb, ukrán, román diákok nem az ELTE-re vagy a Corvinusra fognak menni, hanem nyugat-európai vagy amerikai egyetemekre.

A héten meghozott döntéssel a budapesti kormány nemcsak a magyar tudományosságnak és hazánk nemzetközi presztízsének ártott, hanem a határon túli magyarság hosszú távú érdekeit is feláldozta a rövid távú politikai célokért.

Élni és élni hagyni – nagy kár, hogy ezt Budapesten elfeledték.