Feledhetetlen ünnep

A hatalom megmondta, mi történt, mikor, hol és hogyan, s azt is előírta, miként kell viszonyulni hozzá.

Logikusnak látszó feltevés, hogy az egykori érintettek lassan kihalnak, s idővel a vita intenzitása is alábbhagy. Ám a hajdani résztvevők – még az ellenségek is – már rég túl vannak a primer indulatokon, s szívesen megbékélnének magukkal és egymással, de az utánuk jövő nemzedékek ezt nem hagyják. Az utódok szoktak ádáz küzdelmeket vívni, bizonyítandó, hogy méltók és érdemesek az örökségre, őket illeti az apáik szenvedéseiből nyert történelmi legitimáció. Ráadásul egyre nyomasztóbb módon tapasztaljuk, hogy a „demokratikus” kormányok mintha ismét kötelezően előírnák, mit kell gondolnunk egyes történelmi eseményekről. S mintha az amnéziát többre becsülnék az emlékezetnél.