Húsvét – a nyúlon túl

A teljesség megéléséhez a sonka, tojás és csokinyuszi mellett egy csepp irodalomra is szükség lehet.

Létezik a húsvétnak mint irodalomserkentő erőnek egy másik, nem kevésbé fontos vetülete is. A gyerekversekre gondolok. Nemes Nagy Ágnestől a Nyúlanyó húsvétja kötelező penzum az összes óvodában: „Húzd be azt a fül-vitorlát, / partnak told a bárka orrát, / most kiszállunk, hol a festék? / Tojásfestés: kötelesség.” Szabó Lőrinc Húsvét reggelét szülő és gyerek együtt fújja: „Böjti szelek / fújdogálnak – / tollászkodik /a búbánat. / De az éjből / jó ízekkel / bomlik ki / a húsvét reggel.” Amiképpen részei a nagy egésznek a locsolóversek és -mondókák is. Ez az ünnep ugyanis ontja magából a nyelvi leleményeket, Háromszéktől Zoboraljáig.

Az Erdélyben született rigmusok, locsolóversek, trágár, mégis szellemes bemondások vaskos kötetet tesznek ki. Míg az anyaországban már nemigen íródnak épkézláb mondókák, addig az Olt vidékén máig születnek népi bölcseletek, vidám versikék. Hogy ezek mennyire napjaink szerzeményei, azt bizonyítja, hogy többjük SMS-ben íródik. Egy friss példa: „Ha hiszed, ha nem, drágám / Sugásfürdőn megütött a sárkány, / térerőm se volt semmi, / édes hagymát tudtam csak enni. / Pálinkát ittam, mert nem volt víz / szakadt az ingem, nincs nálam píz / de locsolni azt tudok, csak adj egy kannát / majd bontsd ki a hajad, és mutasd a tangád!”

Ugye hogy mesterséges színezék nélkül is lehet örömünnep az ünnep? A húsvét kiköveteli a figyelmet. S aki megérti az üzenetét, annak juttat a feloldozásból is – a megváltást szolgálja a humor. Akár az ünnepi asztal mellett, családi körben, akár baráti borozgatás közben. A lényeg valahol ott rejtezik, amit az Üdvösségről Weöres Sándor gondolt: „Csak azért / az egyetlen napért / érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, / és szeretnek-e, nem kérdeztem.”

A teljesség megéléséhez a sonka, tojás és csokinyuszi mellett egy csepp irodalomra is szükség lehet. A versek ugyanis figyelemre késztetnek, agyat, lelket, szívet nyitnak. Ráadásul nem erőszakkal teszik. Az írott szó eme tulajdonsága bizony megbecsülendő napjainkban, amikor a hétköznapokban a többség meg- és legyőzni akar, s az erőszak verbálisan (is) uralomra tör.

Válságos időkben – ezt illene végre felismerni – a minőségi párbeszéd létérdek. A helyes, értékelvű kommunikáció kovásza pedig a költészet. A húsvét értékét az olyan sorok fejezik ki legjobban, mint Pilinszkyé (Harmadnapon): „És fölzeng a világ. / Mert megölhették hitvány zsoldosok, / és megszünhetett dobogni szive – / Harmadnapra legyőzte a halált. / Et resurrexit tertia die.” A költészet – és az ünnep – erejéről pedig Reményik Sándor gondolatát ajánlom megfontolásra: „Ami belőled test volt, test marad, / Anyag – hogy rajta megosztozzanak. / Az asztalos, s a fakereskedő. / De ami benned nemesebb erő: / Az az enyém, / Belémszívódott örök költemény.”

A szerző kritikus, szerkesztő