A hazai közoktatásra nézve nem éppen hízelgő PISA-mérések tudományos hátteréről és az azokból fakadó kutatási-fejlesztési feladatokról rendeztek nemrég konferenciát a Magyar Tudományos Akadémián. Ott hangzott el az egyik előadáson, hogy az iskola első évében alakulnak ki a gyerekekben a tanulással kapcsolatos attitűdök: az, hogy megszeretik-e a tanulást, az olvasást, a matematikát, vagy pedig kudarcok érik őket, és később elmegy a kedvük az egésztől. Ezért szükséges, hogy az első néhány iskolai évet rendbe tegyék, és fejlesszék a szövegértés alapvető készségét.
A fentiek igazságát nem szeretném vitatni, ahogy – úgy tűnik – a kormány sem, hiszen egyik ötlettel a másik után áll elő, miként lehetne javítani a közoktatás színvonalán. Megoldásként többek között a tudásalapú társadalom kiemelt szerepének hangsúlyozását ajánlja az Oktatási Hivatal és a köznevelési kerekasztal szakértői által összeállított problémajegyzék, illetve hogy szakemberek segítségével meg kell találni a módját, hogy az iskolai nevelés során a fiatalok értékválasztásában a tudás legyen a vezérmotívum.
A fizikai felkészítés terén viszont új elemként jelent meg a kormány friss elképzelése: a mindennapos testnevelésben szerepet kapó lövészet, illetve a küzdősportok oktatása. Hogy ezek aztán mennyire fognak a magyar oktatásba, a tanmenetekbe bekerülni, az még nyitott kérdés. Csak annyit lehet tudni, hogy a kabinet elképzelése alapján három éven belül csökkenne a testnevelésórákon eddig főszerepet kapó, a tornára, atlétikára, labdajátékokra épülő program súlya, viszont cserébe minden diák kaphat lőkiképzést, illetve a küzdősportok alapjait is elsajátíthatják. Már az előkészületek is megtörténtek, hiszen a kormány lőtérfejlesztési programjának keretében a következő három évben 197 lőteret építenének Magyarországon, összesen 27 milliárd forintból. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára már ideológiát is gyártott a lövészet iskolai megjelenéséhez: a szabadon választható „katonai alapismeretek” elnevezésű tantárgy mellett bevezetésre váró lövészet fejleszti a felelősségteljes eszközhasználatot, a koncentrációt és a biztonság szem előtt tartását. Az ehhez szükséges kerettanterv már júniusra elkészülhet, általános bevezetése pedig a Nemzeti alaptanterv 2019-re tervezett módosításával együtt várható.
Azt most hagyjuk, hogy a tervezet ellen valamennyi szakmai szervezet felemelte a hangját – van, aki lelkiismereti okokra, van, aki a diákok feleslegesnek tartott militarizálására hivatkozik. Sokan hozzáteszik, a feltételek sem adottak, ráadásul akik ezt az egészet kitalálták, vélhetőleg nem sok iskolában, osztályközösségben fordultak meg mostanság. Vagy azért, mert még kicsik a gyermekeik, vagy már nekik is csak emlék az iskolai testnevelés. Ugyanis a mai osztálylétszámok mellett, a gyerekek fejlettségi szintjét is figyelembe véve egyáltalán nem biztos, hogy a lövészettel lehetne megoldani a tanulók további fejlesztését. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg helyről kapják a gyerekek az agresszivitáshoz vezető impulzusokat, így egyáltalán nem biztos, hogy az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő lövöldözős játékok után igazi fegyvert kell a kezükbe adni. Ráadásul az az érv is sántít, hogy ha valakinek lelkiismereti problémája van a fegyverek miatt, annak nem kell ezeken az órákon részt vennie. Ugyanis mi van akkor, ha erre hivatkozva senki nem akar majd tízeseket lőni? Akkor kinek épül 27 milliárdból az a 197 lőtér?
A hamleti monológ nagy dilemmája némi módosítással egyre aktuálisabb lesz egy-egy tantestületi ülésen: lőni vagy nem lőni, ez itt a kérdés. Már ha ez egyáltalán kérdés még, és nincs előre leosztva a jelenleg 27 milliárdosnak mondott üzlet szereposztása. De könyörgök, miért kell ebbe a gyerekeket is belekeverni?
