Azt most hagyjuk, hogy a tervezet ellen valamennyi szakmai szervezet felemelte a hangját – van, aki lelkiismereti okokra, van, aki a diákok feleslegesnek tartott militarizálására hivatkozik. Sokan hozzáteszik, a feltételek sem adottak, ráadásul akik ezt az egészet kitalálták, vélhetőleg nem sok iskolában, osztályközösségben fordultak meg mostanság. Vagy azért, mert még kicsik a gyermekeik, vagy már nekik is csak emlék az iskolai testnevelés. Ugyanis a mai osztálylétszámok mellett, a gyerekek fejlettségi szintjét is figyelembe véve egyáltalán nem biztos, hogy a lövészettel lehetne megoldani a tanulók további fejlesztését. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg helyről kapják a gyerekek az agresszivitáshoz vezető impulzusokat, így egyáltalán nem biztos, hogy az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő lövöldözős játékok után igazi fegyvert kell a kezükbe adni. Ráadásul az az érv is sántít, hogy ha valakinek lelkiismereti problémája van a fegyverek miatt, annak nem kell ezeken az órákon részt vennie. Ugyanis mi van akkor, ha erre hivatkozva senki nem akar majd tízeseket lőni? Akkor kinek épül 27 milliárdból az a 197 lőtér?
A hamleti monológ nagy dilemmája némi módosítással egyre aktuálisabb lesz egy-egy tantestületi ülésen: lőni vagy nem lőni, ez itt a kérdés. Már ha ez egyáltalán kérdés még, és nincs előre leosztva a jelenleg 27 milliárdosnak mondott üzlet szereposztása. De könyörgök, miért kell ebbe a gyerekeket is belekeverni?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!