Vagyis egy szűk, kedvezményezett csoport kivételével gyakorlatilag senkit nem mentett meg a kormány. A bankok elszámoltatása és a forintosítás során visszafizettek ugyan valamekkora összeget a bajban lévőknek, ez azonban csak töredéke volt a forint gyengülése miatt elszenvedett árfolyamveszteségnek. A szép az egészben az, hogy a forint gyengüléséhez jelentős mértékben hozzájárultak a kabinet, illetve a jegybank tudatos gazdaságpolitikai lépései. A közgazdászok egy része szerint egyébként is téves gazdaságpolitika okozta tehát a devizahiteles-terhek növekedésének jó részét. Vagyis a kormány e politika következményeit a devizahitelesek nyakába varrta, majd ígéretei ellenére az út szélén hagyta a bajban lévőket.
Ami igazán vérlázító, hogy a forintgyengítés eredményeként a jegybanki mérlegben keletkezett százmilliárdokat Matolcsy György MNB-elnöknek eszébe sem jutott visszafizetni a devizahiteleseknek, a kormány pedig az ő igényei szerint átszabott jegybanktörvénnyel asszisztált ehhez. Tulajdonosi jogaival nem élve hagyta, hogy Matolcsy a forintgyengítésből bezsebelt 267 milliárd forintból – amely összeg nagyobb, mint a magyar felsőoktatás teljes finanszírozása – jegybanki alapítványokat hozzon létre azzal a céllal, hogy megreformálja a hazai közgazdasági oktatást.
Magyarázat persze bőven akad. A kormányzati retorika szerint nem volt jogi lehetőség a bankokkal szembeni keményebb fellépésre. Pedig az elmúlt időszak intézkedéseit áttekintve világos, hogy a fennálló jogi környezet a legkevésbé sem zavarta a törvények megfogalmazásakor a kabinetet, ha valamit keresztül akart vinni. Sokkal inkább arról van szó, hogy bár szavakban erőteljesen multiellenes a kormány, valójában nem mer szembeszállni a nagy, tőkeerős vállalkozásokkal – különösen, ha mögöttük egy-egy tekintélyesebb ország áll. Kiemelten igaz ez a nemzetközi bankokra.
