Megmentjük a devizahiteleseket! Senkit nem hagyunk az út szélén! Ilyen és hasonló szlogenekkel keltett hiú reményeket a hitelkárosultakban a 2010-es kormányváltást követően az Orbán-kormány. Akkor sokan még hittek is bennük, hiszen a szociálliberális koalíció nyolcéves országrombolását követően úgy tűnt, egy valóban nemzeti kormány került hatalomra. Ígéretekben nem is volt hiány, azoknak viszont csak töredékét tudták, illetve akarták teljesíteni – sok egyéb mellett a devizahiteleseket sem mentették meg. Jól mutatja ezt, hogy a napokban megjelent jegybanki statisztika szerint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ajánlására reagálva a devizahitelt nyújtó bankok a megkeresett 72 ezer bajban lévő, azaz fizetésképtelen ügyfél közül alig négyezerrel tudtak megegyezni a további törlesztésről. A jegybank szerint az adósok harmada nem hajlandó együttműködni a tartozás átütemezésében. Ennek logikus következménye, hogy jelentősen emelkedni fog a követeléskezelőknek átadott ügyek, s ezzel a végrehajtások, kilakoltatások száma.
Mindez azt mutatja, hogy a kormány ígéretével szemben szó sincs arról, hogy valóban megmentették volna a devizahiteleseket. Pedig szakértők több olyan lehetőséget is felvázoltak, amelyek megoldást jelenthettek volna a problémára. A közgazdasági és jogi diplomát is szerzett, korábban az Egyesült Államokban befektetési bankárként dolgozó Róna Péter bebizonyította, hogy a devizahiteles szerződés hibás termék, így ezek a szerződések semmisek. Vagyis e logika szerint vissza kell állítani az eredeti állapotot, azaz a felvételkori árfolyamon kell visszafizetni a hitelt. De más megoldást is felvázoltak a pénzügyi szakemberek: Surányi György korábbi jegybankelnök, Barta György közgazdász és Tomas Spurny (egy időben a CIB Bank vezére) például 2011-ben felosztotta volna az ügyfél, a bank és az állam között az árfolyamveszteség okozta jelentős terheket. A kabinet és a jegybank akkori vezetése azonban nem volt vevő az ötletre.
Bár a kormány több módszert is kidolgozott – kedvezményes árú végtörlesztés, árfolyamgát –, ezek csak részben jelentettek megoldást a problémára. A végtörlesztés során a tehetősebbek kedvezményes árfolyamon szállhattak ki a devizahitelből, akár forinthitel felvételével is. Az árfolyamgát rendszerébe belépők tartozása viszont csak minimálisan csökkent, az ezt a megoldást választók mindössze haladékot kaptak a törlesztésre. Éppen mostanában jár le a számukra biztosított moratórium, s várhatóan tízezreknek emelkedik majd a kedvezményes törlesztőrészlete.
Vagyis egy szűk, kedvezményezett csoport kivételével gyakorlatilag senkit nem mentett meg a kormány. A bankok elszámoltatása és a forintosítás során visszafizettek ugyan valamekkora összeget a bajban lévőknek, ez azonban csak töredéke volt a forint gyengülése miatt elszenvedett árfolyamveszteségnek. A szép az egészben az, hogy a forint gyengüléséhez jelentős mértékben hozzájárultak a kabinet, illetve a jegybank tudatos gazdaságpolitikai lépései. A közgazdászok egy része szerint egyébként is téves gazdaságpolitika okozta tehát a devizahiteles-terhek növekedésének jó részét. Vagyis a kormány e politika következményeit a devizahitelesek nyakába varrta, majd ígéretei ellenére az út szélén hagyta a bajban lévőket.
Ami igazán vérlázító, hogy a forintgyengítés eredményeként a jegybanki mérlegben keletkezett százmilliárdokat Matolcsy György MNB-elnöknek eszébe sem jutott visszafizetni a devizahiteleseknek, a kormány pedig az ő igényei szerint átszabott jegybanktörvénnyel asszisztált ehhez. Tulajdonosi jogaival nem élve hagyta, hogy Matolcsy a forintgyengítésből bezsebelt 267 milliárd forintból – amely összeg nagyobb, mint a magyar felsőoktatás teljes finanszírozása – jegybanki alapítványokat hozzon létre azzal a céllal, hogy megreformálja a hazai közgazdasági oktatást.
Magyarázat persze bőven akad. A kormányzati retorika szerint nem volt jogi lehetőség a bankokkal szembeni keményebb fellépésre. Pedig az elmúlt időszak intézkedéseit áttekintve világos, hogy a fennálló jogi környezet a legkevésbé sem zavarta a törvények megfogalmazásakor a kabinetet, ha valamit keresztül akart vinni. Sokkal inkább arról van szó, hogy bár szavakban erőteljesen multiellenes a kormány, valójában nem mer szembeszállni a nagy, tőkeerős vállalkozásokkal – különösen, ha mögöttük egy-egy tekintélyesebb ország áll. Kiemelten igaz ez a nemzetközi bankokra.
Kérdés, milyen mélyen maradt meg azokban a százezrekben a be nem teljesített ígéret, akik jelenleg éppen az emelkedő törlesztőrészleteket igyekeznek kigazdálkodni a családi költségvetésből, illetve akiknek a feje fölül most árverezik el a tetőt. Az is kérdés, hogy a jelenleg a polgári szabadságjogokért az utcán tüntetők és a devizakárosultak képesek lennének-e összefogni. Mert ha igen, akkor van esély a változásra.
