Miért éppen Ázsia?

A kormány lényegében elismerte: az összeszerelő üzemekre épülő nemzetgazdaság mégsem a helyes irány.

A kormánykommunikáció hivatásszerű fogyasztása nem az újságírói munka legszebb oldala, Szijjártó Péter külügyminiszter hírlevelei és nyilatkozatai azonban általában üdítő olvasmányt jelentenek. Csütörtökön kiváltképp erős nyilatkozattal állt elő, miután egy fórumon elmondta, Magyarországon nincs megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő a hazánkba befektetni kívánó multik számára. Felvillanyozó kijelentés, hiszen a kormány lényegében elismerte: az összeszerelő üzemekre épülő nemzetgazdaság mégsem a helyes irány. – A világgazdaságban zajló átalakulás miatt a magyar gazdaságot is új dimenzióba kell helyezni, az eddigi „made in Hungary” korszakból át kell lépni az „invented in Hungary” időszakába – jelentette ki Szijjártó.

Bár találó a fogyasztói termékek címkéire utaló metafora, a miniszter valójában a kínai kormánytól vette kölcsön. A gyártásra és ipari termelésre utaló „made in China” helyett az innovációt, az új technológiák előállítását propagáló „invented in China” jelszó a kétezres évek óta elterjedt szófordulat a kínai közbeszédben. A Világbank jelentésében az áll, Peking 2005-ben észlelte, hogy igen nagy veszélyt jelenthet gazdaságára nézve a közepes növekedés csapdája. A tétel szerint az alacsony hozzáadott értéket előállító országok gazdasági fejlődése egy bizonyos szinten megreked, hiszen nem tudja felvenni a versenyt a korszerű, fejlett gazdaságokkal. Kína felzárkózására már a 2001-ben közölt ötéves gazdasági tervben is voltak útmutatások. 

Hogy sikerül-e Kínának bejutnia a jelenleg Dél-Korea, Izrael, Finnország, Svédország és Japán által képviselt innovációs élmezőnybe, korántsem biztos. A még ma is központosított kínai gazdaság átszervezése lassú és bonyolult folyamat, Magyarországnál mégis jobbak az esélyeik. S nem csak azért, mert az Orbán-kormány hat év erőltetett iparosítás után „kapcsolt”. A Külgazdasági és Külügyminisztérium hírleveléből visszaköszön a jól ismert, a magyar politikai elitre jellemző, férfias határozottság mögé rejtett káosz. A kormány a nagy márkanevekhez köthető magyarországi beruházásokat támogatná, továbbá az egész országban hozzáférhetővé tennék a széles sávú internetet. Szijjártó Péter így oldaná meg a szellemi munkához szükséges humánerőforrás-hiányt, szerinte ha ezek a szempontok megvalósulnak, hazaköltöznek a jól képzett magyar fiatalok.

A nem túl átgondolt, új gazdasági-stratégiai irányt hitelteleníti, hogy a külügyminiszter épp a CEU-botrány másnapján rukkolt vele elő. A kormány az Európai Unió határain kívülről „érkező” egyetemek működését külön engedélyhez kötné, a javaslat természetesen érinti az ideológiailag elfogult, így a Fideszt mindig támadó, Soros György-féle Közép-európai Egyetemet is. Hiába bizonygatta a kormány több politikusa, hogy javaslatuknak a CEU-hoz nincs köze. Sajnos a tapasztalat nem őket igazolja: ha adott a jogszabályi háttér, a kormány erővel szorítja vissza az ellenfeleit. A magyar jobboldalt képviselő Fidesz ugyanis hiába költött rengeteg pénzt ideológiailag kötött tudományos programokra, képtelen ellensúlyozni a liberális szellemi erőfölényt. A rendszer ebből eredő frusztrációja bizonyára éppúgy távol tartja a külföldre költözött magyar fiatalokat, mint a széles sávú internet elérésének hiánya.

Nem mintha Soros Györgynek nagy mozgástere lenne Kínában, az általa képviselt ideológiát illetően Peking következetesen jár el. Jelen van azonban számos külföldi egyetem és kutatóintézet, például az amerikai Carnegie Alapítvány is. Miközben ugyanis a magyar kormány azt sem tudja eldönteni, hogy van-e vagy nincs baja a CEU-val, a keleti politikai elitek világos célokat fogalmaznak meg, amelyek eléréséhez a humán tőke nélkülözhetetlen. Kína teljes költségvetésének első két tételét a közoktatás és a szociális támogatási rendszer alkotja. Japán nemzeti költségvetésének felét társadalompolitikai reformcsomagjára költi. Szingapúr pedig a következő öt évben a költségvetés 40 százalékát fordítja a kutatás és fejlesztés támogatására.

Időszámításunk előtt a hatodik században élt Konfuciusz, ő fektette le azt a morális értékrendet, amelyben a tudás, a kitartó tanulás és a bölcsesség a mindenkori vezető fontos ismérveivé váltak. A neokonfuciánus Zengzi nevéhez köthető a Nagy tanítás című mű, ebből idézünk: „Amikor rendet akartak tenni fejedelemségükben, először rendbe tették családjukat. Rendbe akarván tenni a családjukat, először művelték magukat. Művelni akarván magukat, először kiigazították a szellemüket. Ki akarván igazítani a szellemüket, először őszintévé tették gondolataikat. Őszintévé akarván tenni a gondolataikat, először kiterjesztették tudásukat. Tudásukat pedig úgy terjesztették ki, hogy megvizsgálták a dolgokat.”

Azon túl, hogy Ázsia irányába mutat a jövő, ezek a gondolatok a magyar politikusoknak is megszívlelendők lehetnek.