Az előzőhöz hasonlóan kezdettől fogva furcsának tartom, hogy egy szabad munkaerő-vándorlást hirdető munkaerőpiacon miért maradt tabu a nyugdíjrendszerek harmonizációjának kérdése. Furcsa közösség az, ha valaki ugyanazt a munkát nagyon különböző jövedelmekért végezheti a közösségen belül, de ugyanígy az is problémás lehet, ha valaki ugyanolyan tevékenységért egészen eltérő nyugdíjjogokat tud szerezni. Azt el kell fogadni, hogy egy fejlettebb és hatékonyabb gazdaság képes többet fizetni ugyanazért a munkáért, mint egy fejletlenebb, ami eleve generálja a munkaerő vándorlását. Szükség is lehet a munkaerők területi átcsoportosítására, ha az egyik országban munkaerőhiány, a másikban pedig -felesleg keletkezik. A baj csak az, hogy a magasabb jövedelem reménye nem csak a munkaerő-felesleget szívja el a fejletlenebb régiókból, s ez természetesen újraszüli az egyenlőtlenség feltételeit. Ezért is javasolnám a fent említett szolidaritási adó bevezetését. Másrészt az külön érdekes, hogy a munkavállalók nagyon hamar fölfedezik azokat a kiskapukat, amelyek révén jobb nyugdíjlehetőséget érnek el. Hiszen az egyes tagállamokban igen nagy különbségek vannak a munkában töltött évekkel megszerezhető nyugdíjjogosultságok között. S mi lenne, ha mégis elgondolkodnánk egyfajta társadalombiztosítási harmonizáción? Például lehetne cél az, hogy az EU-tagállamokban legyen mindenütt azonos a nyugdíjjogosultság minimális korhatára. Vagy éppen a minimálisan szükséges szolgálati idő, s akkor a járulékmértékek vagy éppen a nyugdíjképlet harmonizációjáról még nem is beszéltünk. Vagy ki lehetne mondani, hogy nem lehet olyan nyugdíjképlet, amelyben nem veszik figyelembe a nyugdíjba lépő korát. Vagy ami talán még merészebb elképzelés: mi lenne, ha egy mindenhol, mindenkire érvényes, azonos mértékű nyugdíjcélú adót (amit nemcsak a bérek, hanem az adott országban szerzett minden jövedelem után) kellene fizetni, amit egy közös EU-alapba kellene utalni, s annak kompenzációjaként bevezetnének egy EU-alapnyugdíjat? Azaz minden nyugdíjas korú EU-állampolgár (azon még lehet vitatkozni, mit tekintenénk nyugdíjkorhatárnak) bárhol, bármelyik EU-tagállamban él, kapna egy azonos összegű EU-nyugdíjat. Persze az egy fontos szakértői feladat lenne, hogy eldöntsék, mekkora legyen ez az összeg, pontosan milyen forrás(ok)ból finanszírozható, és milyen feltételekkel nyújtsák. De meggyőződésem, hogy egy európai alapnyugdíj, amelyet valaki azon az alapon kap, hogy ő az európai közösség tagja, óriási mértékben növelhetné az unióhoz tartozás élményét anélkül, hogy csorbítaná a nemzetállami jogosítványokat. Hiszen az már az egyes országok felelőssége lehetne, hogy ennek tudatában miként módosítaná saját nyugdíjrendszerét.
Egy biztos: egy ilyen európai alapnyugdíj egy valódi közösségi elem lehetne.
A szerző címzetes egyetemi docens
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!