Gyermekkorunk általános iskolai versenyeinek egyik fő attrakciója volt a zsákban futás. Hét éve talán Tarlós István főpolgármester sem gondolta, hogy második budapesti városvezetői ciklusának derekán, közel a hetvenedik életévéhez munka közben is átélheti, hogyan kell ezt csinálni. Ami egykor jó móka volt, ma nyűg és taposómalom. Régen az ilyen versenyeken mindig volt nyertes, ma viszont leginkább az nyer, akinek nem kell versenyeznie, például a közbeszerzéseken. Az efféle nyerteseket szinte mindig a hatalom körül kell keresnünk, legyen szó reklámpályázatról, busztenderről, útfelújításról, metrórekonstrukcióról. Beszéljünk nyíltan: hol Habony Árpád, hol Rogán Antal, hol Seszták Miklós, hol Varga Mihály embereivel kell felvenni a versenyt. Nem a Demszky-korszakból – elszámoltatás híján – nyakunkon maradt korrupcióval, hanem a velünk élő fideszessel. Szinte lehetetlen küldetés. Tarlós dicséretére legyen mondva, derekas ellenálló: keresztbe tesz a buszkiszervezésnek, megpróbálja elodázni a városnézőbusz-bizniszt, visszavonja és újra kiírja a metrótendert, csendben szabotálja a reklámpiac újraosztását. Ideig-óráig tartja a frontot „sajátjai” ellen, miközben azok cseppet sem könnyítik meg a dolgát.
Közben megy a szédítés. Nemrég az egyik kormánypárti lapban arról lehetett olvasni, hogy „Tarlós 2019-ben újrázhat”, hiszen őt támogatják a kerületi fideszes polgármesterek. Átlátszó trükk volt, hiszen mikor döntöttek kerületi polgármesterek ilyen stratégiai kérdésben? Pártügy a javából. Nem sokkal később a főpolgármester is megszólalt, s egy ellenzéki televízió riporterének esetleges jövőbeni újraindulásáról csak ennyit mondott: „Jelentős tétet ne tegyen rá.” Néhány nap múlva rekontrázott az eredeti hírt feltupírozó lap: „Alternatíva híján mégiscsak Tarlóst jelölné a Fidesz.” Ezek a jelenségek a napnál is világosabban mutatják, kinek van nagyobb szüksége a másikra. Mindkét fél mást akar, Tarlós István pénzt, paripát, fegyvert, a Fidesz és kormánya pedig engedelmes végrehajtót. Csakhogy utóbbi nem fér össze a magyar jogállamisággal, az önkormányzatisággal.
Demszky Gábor húsz éven át szemben állt a mindenkori kormányzattal, a számára úgymond baráti, azaz szocialista miniszterelnökök csak hitegették, és nemegyszer át is verték. Antall Józsefre és Orbán Viktorra gyűlölt ellenségként tekintett. Hét éve azt hihettük, hogy jobb lesz, ha egy irányba húzzák a lovak a szekeret, de kiderült, az a batár is csak körbe-körbe forog. Orbán Viktorhoz immáron Tarlós István „kuncsorogni” jár, miközben a kormány döntései jelentősen csonkították az önkormányzatok feladatait, megrendítették az alapjait. Nemcsak a fővárosét, de Budapesten koncentráltan jelentkeznek az oktatás, az egészségügy állami kézbe vételének káros mellékhatásai. Néhány közszolgáltatás, közöttük a közlekedés, a temetkezés, a vízellátás biztosításán túl szinte alig maradt tényleges önkormányzati feladat. S jegyezzük meg csöndben: Tarlós István megérdemli a fővárosiak támogatását, hogy bátor döntést hozhasson majd 2019-ben.
De lássuk, mi mindennel van itt probléma! Elsőnek említhetjük a BKV finanszírozását. Az összességében 15 százalékos dolgozói béremelés 7,5 milliárd forintos fedezetét csak vért izzadva, a város és a cég utolsó tartalékaihoz nyúlva biztosíthatják. Ezt a fővárosi közterület-fenntartónál belső átcsoportosításból oldották meg, de a piszkos munka itt maradt: a pénzt az állami „nemzeti kukaholding” szedi be, majd a budapesti nyereségből fizetik ki a vidéki cégek veszteségeit. A közszolgáltatóknál rendre korrupciógyanús ügyek miatt kell belső vizsgálatokat indítani, míg a városfejlesztés eredménytelenségének jelképe a 3-as metró felújítása lett. Az infrastruktúrához még hozzá sem nyúlhattak, az eddig elkészült három felújított orosz szerelvény eddigi vesszőfutása pedig nem igazolta azokat, akik azt mondták: jobb 60 milliárd forint hitelből felújítani a régi szovjet vagonokat, mint újakat venni 90 milliárdból. A Lánchíd, a Váralagút rekonstrukciójához több mint 22 milliárdos a hitelkeret, az eladósodás újratermelődik. Budapest átfogó fejlesztésének lehetősége a budai Vár, a Városliget, a különféle stadionok, sportlétesítmények kormánybiztosi hűbérbirtokba adásával gyakorlatilag a nullával vált egyenlővé. A nemrég kipattant közterület-felügyelős, kamerás bírságolási ügy a fővárosi közigazgatásban uralkodó jogi káoszra utal.
A mérleg másik serpenyőjében állnak a 2010 utáni vitathatatlan eredmények, amelyeket Tarlós a Demszky-féle kényszerpályán mutatott fel többek között a 4-es metró, a Bálna befejezésével, a menthetetlen mentésével, azzal a szókimondó, néha karcos, de humoros stílussal, ami miatt 2014-ben újraválasztották. A sikerek megismétlése kétséges. Lehet, hogy az tenne jót a fővárosnak, ha a főpolgármester kilépne abból a bizonyos Fidesz varrta zsákból, s nyílttá, polgárbaráttá tenné ezt a furcsa versenyt.
