Nem a kazah exbankár az első, aki a politikai disszidensek álarca mögé bújva menekül el az igazságszolgáltatás elől. A demokrácia nevében múltjuk sötét foltjairól tudomást sem véve kizárólag üldözött ellenzéki politikusként ünnepelték a már említett Berezovszkijt és Hodorkovszkijt, s terrorista kapcsolatait is elnézték a csecsen függetlenség olyan harcosainak, mint Zelimhan Jandarbijev vagy Ahmed Zakajev. De Svájc megbecsült és jómódú polgáraként él Almati egykori korrupt polgármestere, mellesleg Abljazov násza, Viktor Hrapunov is.
Jogosan vetődik fel a kérdés, miként lehetséges, hogy a demokrácia nevében jogerős bírósági döntéseket is felülírhat a pénz és a posztszovjet térséggel szembeni előítélet. S egy másik kérdést is föl kell tennünk: ha valakit – tegyük fel – üldöznek is politikai okokból, az lophat, csalhat és gyilkolhat? Ha igen, ne csodálkozzunk, ha nincsen tekintélye, de legalábbis arrafelé nem néznek fel az ilyen eljárást megengedő demokráciára.
