Ám a békeköveti szerep nem tartott sokáig. A baloldal n+1-edik pártjaként a Momentum arrogánsan elutasította a többi ellenzéki erő közeledését, Fekete-Győr András elmondta, hogy a köztévések csak azt kapták, amit megérdemeltek, majd hogy a „békéltetés” teljes legyen, egy évre bejegyeztették a Fidesz.ru, a Jobbik.ru és a Kormany.ru domaineket egy orosz szolgáltatónál, hogy onnan tájékoztassák az országot. Így a Momentum szűk két hónap alatt – a népszavazási aláírási ívek leadása óta – bebizonyította, hogy szó sincs itt egy érvek mentén politizáló, a jobb–bal ellentéten felülemelkedő erőről, sokkal inkább egy olyan új pártról, amely meg tudta lovagolni a kedvező politikai hullámot. Morálisan ugyanakkor kevésnek bizonyult: ha egy közszereplő valakinek a bántalmazását igazolja, az nem puszta véleménynyilvánítás – itt már tettekről van szó, hiszen egy politikus szavait felhívásnak tekinthetik a hívei.
Jung szerint amikor az ember valami ellen küzd, közel kell kerülnie hozzá, és eközben könnyen megfertőződik vele. A Momentum példája ezt kristálytisztán bizonyítja. És bár a köztévé szerkesztési elveivel alapvetően nem tudok egyetérteni, úgy gondolom, hogy egy, a munkáját végző embert – legyen az újságíró, tanár, orvos vagy akár szövőgyári munkás – tilos bántalmazni. Erre nincs mentség. Aki viszont úgy gondolja, hogy van, attól nem csak a Jung által említett vadállományt kell félteni.
