Tudok egy esetről, amikor egy férfit, aki éveken át kedvtelésből vadászott, egyszer csak le kellett tartóztatni, mert gépfegyverrel támadt az állatokra. A férfi éppolyan vérszomjas lett, mint a tigrisek és az oroszlánok, amelyekre vadászott – mondta egyszer a neves pszichoanalitikus, Carl Gustav Jung, hogy rávilágítson: az ember mindig azzá lesz, ami ellen a legjobban harcol.
E tétel ékes bizonyítékául szolgált nemrégiben Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke, aki a Hír TV műsorában egészen megdöbbentő kijelentést tett. Mikor a riporter azt kérdezte tőle, miért fajult odáig a CEU ellehetetlenítése elleni tiltakozás, hogy a tüntetők megtámadták a köztelevízió stábját, majd elvették a mikrofonjukat és behajították a rohamrendőrök közé, a mozgalmár így válaszolt: „Most mondanám, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Lehet, hogy ez már túllőtt talán a célon, de azért propagandatelevízió munkatársait érhetik ilyen atrocitások egy ilyen tüntetésen, főleg ami a kormány ellen szól, illetve a hatalom ellen szól. Úgyhogy én ezen annyira nem lepődöm meg.” A műsorvezető szemmel láthatóan megütközött a hallottakon, majd elmondta, együtt tud érezni a kollégákkal, Fekete-Győr András mégsem vette a lapot. Először még ugyan megpróbálta kimagyarázni a mondatait, végül mégis védelmébe vette a támadókat: „én nem lepődöm meg azon, hogy ilyen indulatok vannak az emberekben”. Ezzel a Momentumnak – nevéhez hűen – egyetlen momentum alatt sikerült lerombolnia mindazt, amit eddig felépített.
Pedig olyan jól haladt minden. A budapesti olimpiáról szóló népszavazáshoz 266 ezer aláírás gyűlt össze, ami jócskán meghaladta a szükséges mennyiséget. Az Index újságírója még tovább emelte a tétet: Egy magyar fiatal, akitől megijedt az egész Orbán-kormány című, szerelmi vallomásszerű cikkében olyan túlcsorduló portrét írt a Momentum vezetőjéről, hogy az olvasónak már-már olyan érzése támadt, egyenesen a Messiás jött el közénk – de legalább egy új Petőfi. A lendület pedig csak nem tört meg: Fekete-Győr András ezután egyfajta békéltető szerepben arról beszélt, hogy túl kell lépni a bal–jobb gyűlölködésen. Sőt, még be is jelentkezett, hogy a Momentum összebékítené a jobb- és baloldali szavazókat, akiknek most már le kellene ülniük egy asztal köré, hogy meghallgassák egymást, hiszen mindenkinek vannak „valid álláspontjai”.
Ám a békeköveti szerep nem tartott sokáig. A baloldal n+1-edik pártjaként a Momentum arrogánsan elutasította a többi ellenzéki erő közeledését, Fekete-Győr András elmondta, hogy a köztévések csak azt kapták, amit megérdemeltek, majd hogy a „békéltetés” teljes legyen, egy évre bejegyeztették a Fidesz.ru, a Jobbik.ru és a Kormany.ru domaineket egy orosz szolgáltatónál, hogy onnan tájékoztassák az országot. Így a Momentum szűk két hónap alatt – a népszavazási aláírási ívek leadása óta – bebizonyította, hogy szó sincs itt egy érvek mentén politizáló, a jobb–bal ellentéten felülemelkedő erőről, sokkal inkább egy olyan új pártról, amely meg tudta lovagolni a kedvező politikai hullámot. Morálisan ugyanakkor kevésnek bizonyult: ha egy közszereplő valakinek a bántalmazását igazolja, az nem puszta véleménynyilvánítás – itt már tettekről van szó, hiszen egy politikus szavait felhívásnak tekinthetik a hívei.
Jung szerint amikor az ember valami ellen küzd, közel kell kerülnie hozzá, és eközben könnyen megfertőződik vele. A Momentum példája ezt kristálytisztán bizonyítja. És bár a köztévé szerkesztési elveivel alapvetően nem tudok egyetérteni, úgy gondolom, hogy egy, a munkáját végző embert – legyen az újságíró, tanár, orvos vagy akár szövőgyári munkás – tilos bántalmazni. Erre nincs mentség. Aki viszont úgy gondolja, hogy van, attól nem csak a Jung által említett vadállományt kell félteni.
