Ránk és Európára nézve is fontos tanulságai vannak Macron diadalának. A hagyományos kétpárti rendszer ideje még szülőhazájában, Franciaországban is lejárt. Ugyanakkor nem kevésbé szélsőséges ellentétek kerülnek a bal-jobb ellentétpár helyébe Európa-szerte. Le Pen már vasárnapi beszédében arra hegyezte ki kettejük párviadalát, hogy Macron a globális nagytőke embere, akivel szemben ő védhetné meg a nemzet szuverenitását. Geopolitikailag pedig eléggé árulkodó, hogy Le Pent az oroszok szponzorálják, Macron viszont közismerten Amerika-barát, még kampányolt is angolul.
Azért sorsdöntő kérdések ezek, mert Európa vezető katonai és politikai ereje Franciaország. Mint ismeretes, Amerikától független geopolitika igényével Európában csak a franciák léptek fel a háború óta, márpedig csupán ezáltal lehet érvényesíteni Európa stratégiai érdekeit anélkül, hogy újra kiszolgáltatottá váljon a térség az amerikai–orosz szembenállásban, valamelyik szuperhatalomnak végletekig alárendelve saját érdekeit. Külön-külön egyetlen uniós ország, még az atomhatalom Franciaország sem képes önállóan fellépni az egyre durvább nagyhatalmi konfliktusokban. Az unió országai csak együtt válhatnak globálisan versenyképes, békénket és biztonságunkat megvédeni képes hatalommá, katonai téren éppúgy, mint gazdaságilag. Ez pedig – akár tetszik, akár nem – elsősorban a francia politikán és a választások eredményén múlik.
Nagy tehát a tét Európa sorsára nézve. A német választások esetében a legkevésbé sem valószínű szélsőséges erők hatalomra kerülése – kivéve persze, ha a francia választások egyfajta Trump-dominóhatást indítanak be az unióban. Akár Le Pen révén – akinek a győzelme most valószínűtlennek tűnik –, akár úgy, hogy kiderül: Macron mögött ugyanazok az erők állnak, mint Trump mögött. Ne akarjuk megtudni, mi történne, ha ez a forgatókönyv valósulna meg.
A szerző filozófus, borász
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!