A Berlinben élő „független” elemző arra szólít fel, hogy a tudományos és a publicisztikai térben diszkreditálni kell mindent, ami az oroszok világháborús szenvedéseit, áldozatvállalását idézi. Mint fogalmaz, ennek jegyében a globális információs technológiák korában mindenekelőtt arra kell összpontosítani, hogy megosztva közöttük a megtestesült gonosz szerepét, egyenlőségjel kerüljön a Szovjetunió és a hitleri Németország közé. S hogy mindez a fiatalok agyába is befészkelje magát, Kszycki szerint olyan filmeket kell forgatni, számítógépes játékokat alkotni, dalokat komponálni, amelyekben az orosz katona Kutuzovtól Zsukovig a szabadság, a jólét és a civilizált világ eltaposója. A tábornok a gyűlölettől elvakulva az orosz propagandának tulajdonítja Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij vagy Gyagilev nyugati népszerűségét is. A nyugati kultúrfölény érzésétől áthatva európai összehasonlításban másodlagosnak tartja mindezt, és nézeteit az oktatásban is általánossá tenné. Ugyanebben a szellemben Kszycki még az iszlám radikalizmus mögött is Moszkvát látja, oldalakon át sorolja, mit kell tenni a civilizált nyugati világ örök ellenségének, Oroszországnak a megtörése, eljelentéktelenítése érdekében.
Alfred Kszycki nem tesz mást, mint visszanyúl a múlt század ötvenes éveinek eszköztárához és retorikájához, leporolja a hidegháború amerikai ideológusainak munkáit. Köztük James Burnham stratégiáját, amelynek lényege, hogy a szovjetek gazdasági és kulturális gyengeségeire építve világméretű propagandaoffenzívát kell indítani. Burnham szerint az „offenzív politikai-felforgató hadviselés” célja a gazdasági nehézségek fokozása és a lakosság elégedetlenségének szítása. Ezt a Szovjetunió visszaszorítását célzó stratégiát támogatta abban az időben John Foster Dulles külügyminiszter és George Kennan, a feltartóztatás doktrínájának értelmi szerzője is. Kszycki tehát az idő kerekét forgatná vissza, s extrémnek tűnő nézeteit manapság egyre többen osztják: intézetek sora szervez konferenciákat az orosz propaganda megfékezésére. Közben elfelejtik, hogy ugyanolyanná válnak, mint az egykori szovjet tábor propagandistái. Hát ezért sem szeretem én a hidegháború kifejezést.
