A magyar politika szempontjából is tanulságos, ami az elmúlt években egy aktivistából lett politikussal és pártjával történt Indiában. Arvind Kejriwal, egy volt adóellenőr a 2012-es nagy indiai korrupcióellenes tüntetéseket követően szakított Anna Hazare nevű társával, aki nem akarta átpolitizálni a mozgalmukat. Az akkor megalapított balközép Aam Aadmi Párt (AAP) gyors sikereket ért el: 2013-ban a hetvenfős delhi törvényhozásban 28 mandátumot szereztek, két évvel később pedig már 67-et. A 2014-es országos választáson az alsóházba négy képviselőjük jutott be.
A párt gyors felemelkedését nehézségek követték már első, kétéves delhi kormányzásuk alatt is. A kampány során meghirdették például, hogy a miniszterek az átláthatóság és elszámoltathatóság jegyében nyilvános eseményeken időről időre válaszolnak majd a szavazópolgárok kérdéseire, de ebből nem lett semmi. Aztán további hazugságokon kapták az AAP-t, például a tagok számát jóval nagyobbnak állították a valóságos adatnál. 2015-ben aztán újabb súlyos botrány rázta meg a pártot, miután egy, a kormányzat által nekik átjátszott székház ügyében folytatott nyomozást követően 67 képviselőjükből nyolcat letartóztattak. Delhi igazságügyi minisztere hamis diplomával bukott le; volt, aki munkásokat bántalmazott; mások még az AAP hatalomra kerülése előtti tüntetéseken elkövetett erőszakos cselekedeteik miatt kerültek előzetesbe. De akadt olyan is, akiről szexvideó került elő. Az AAP-ból nemcsak a hatóságok, hanem maga a párt is eltávolított néhány tagot, miután „lázadóknak” bélyegezte meg a pártvezetés azokat, akik kritizálni merték a munkájukat vagy az irányt.
A legnagyobb megpróbáltatások azonban most érik a pártot, miután múlt hét végén Kejriwal kabinetjének egyik tagja, a vízminiszter Kapil Mishra azzal gyanúsította meg a korrupcióellenes párt vezetőjét, hogy „elfeledte a párt alapgondolatait”, és csúszópénzt fogadott el. Mishrát még ezt megelőzően kizárták a pártból és a kormányzatból, az AAP indoklásában az állt, hogy rossz teljesítménye miatt, és a fentieket szerintük csak frusztrációja miatt mondta az exminiszter. Viszont az AAP nem kommentálta a korrupciógyanút, hanem arról kezdett beszélni, miért veszítették el a közelmúltban a delhi választásokat Narendra Modi indiai miniszterelnök hindu nacionalista pártjával, a Bháratíja Dzsanata Párttal (Indiai Néppárt, BJP) szemben. Az AAP indoklása szerint ennek az volt az oka, hogy az elektronikus szavazókészülékeket megbütykölték (amire persze lehet esély), azaz a korrupciógyanúra csalással való gyanúsítgatással feleltek. Elemzők szerint a választást nemcsak azért bukták el, mert a BJP csalt a választáson, hanem azért, mert az AAP 2015 óta nem teljesítette kampányígéreteit, csak a belső harcokkal foglalkozott.
A kis magyar korrupcióellenes pártoknak is komoly tanulságként szolgálhat az AAP esete. Idővel kiderül, ha egy politikus bort iszik, de vizet prédikál, s ez a választóknak nem nyeri el a tetszését. Figyelni kell arra is, hogy a belső viták ne döntsék romba az adott pártot, illetve ne vezessen szakadáshoz, mint az LMP és a PM esetében történt. Emellett hosszú távon korrupcióellenes retorikával nem lehet érvényesülni, különösen a magyar közéletben nem. A magyar emberek ebbe már belefásultak, s olyan nagy összegek röpködnek a fejük felett, hogy inkább nem is mernek belegondolni abba, mekkora javakat húznak ki zsebükből azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy őket képviseljék. Arra is gondolni kell, hogy ha adott esetben hatalomra jut a párt, vajon nem követnék-e el ugyanezeket a gaztetteket egyes tagjaik. A korrupció tehát nem túl hasznos kampánytéma, nem szabad csak erre hagyatkozni. Azt már tudjuk, milyen a kormányzat, nem kell folyton ismételgetni, inkább arra kellene az ellenzéknek hangsúlyt helyeznie, hogy meggyőzően bemutassa, alkalmas lenne a kormányzásra. Már ha egyáltalán az.
