De hogy mennyire nem a magyar dolgozók érdekeit képviseli a kormány, arról leginkább a munka törvénykönyve módosításai tanúskodnak. Már a 2012. évi szabályozás is jelentősen csorbította a munkavállalói jogokat és a szakszervezeti jogosítványokat, miközben a munkaadók számára lehetővé tette, hogy minden korábbinál könnyebben váljanak meg a dolgozóktól. Két évvel ezelőtt a kormány újfent a multiknak tetsző módon szigorított volna a pihenőidő szabályozásán, méghozzá „az egészséges és biztonságos munkavégzés, valamint a munkavállalók védelme” ürügyén. A javaslat akkor csendben elbukott, de az elmúlt hetekben – vélhetően a nagy autóipari szereplők nyomására – váratlanul ismét a parlament elé került. Miközben szavakban éppen Soros Györgyöt és a civil szervezeteket ütötte a kormány, olyan tervezetet nyújtott be, amely elvette volna a dolgozók pihenőidejét és túlórapénzét. A „rabszolgatörvényként” is emlegetett javaslat lényege, hogy a munkaidőkeret meghosszabbításával egyes cégek orrvérzésig dolgoztathatnák az embereket, miközben akár három évig is visszatarthatnák a túlórapénzt.
Nem sok híja volt annak, hogy a Brüsszel-ellenes hősködés hangzavarában elsikkadjon ez a módosítás, amely szokás szerint minden érdekegyeztetést mellőzve került a parlament elé. Ráadásul nehezen értelmezhető, sőt sok helyütt kifejezetten értelmetlen szövegről volt szó, amely hemzsegett a hibáktól. A munkajogászok is hüledezve olvasták: a kormányzati javaslat szerint – bizonyos feltételek esetén – a több műszakban dolgozóknak elegendő havonta egy pihenőnapot adni, vagyis akár hetekig is lehet valakit egyfolytában dolgoztatni.
