Hm, szóval a gyermekvállalás akadálya a gyávaság, az önzés és a tudatlanság. Elvégre ebben az országban csak felső középosztálybeli házaspárok élnek, akik a negyvenmilliós lakásból kilépve beülnek a tízmilliós autóba, minden hónapban félre tudnak tenni, és bőven telik kondibérletre is. Mindenki az üzleti szférában dolgozik, megbecsült munkaerő egy jól menő, természetesen családbarát multinál, és a jó egészségnek örvendő szülők is mindig a közelben laknak. Minden szép és jó, csak és kizárólag az emberek jellemével, értékrendjével van a baj, ez szorul némi korrigálásra. Biztos túl sokat nézték a Szex és New Yorkot (kész csoda, hogy ezek után egyáltalán tartós kapcsolatban élnek!), és önző hedonistákká váltak. Csak a jakuzzijukban akarnak pezsgőt szürcsölni egész nap, és azt hiszik, hogy a család valami szörnyű dolog. A nőkkel van a legfőbb baj, akik egyszerűen nem érik fel ésszel, hogy ma már nem kell választaniuk a család és a karrier között, hiszen teljesen szabadon eldönthetik, hogy főállású anyák vagy dolgozó anyák akarnak-e lenni.
A videó által felvázolt, mosóporreklám-szerű világban nincs nyolcadik kerület, nincs BKV, nincsenek sem lakótelepek, sem munkanélküliségtől sújtott kisvárosok, sem zsákfaluk, nincsenek tanárok, ápolók, varrónők, bolti eladók és közmunkások, nincsenek gyerekszobájukban rekedt, netán a párjukat, gyereküket is oda bezsúfolni kénytelen harmincasok, nincsenek külföldi munkavállalás miatt távkapcsolatba, távházasságba kényszerülők (ez sem családbarát dolog ám!), nincsenek egekbe szökött albérletárak, nincsenek olyan kérdések, hogy együnk-e hó végén, vagy számlát fizessünk. És van még egy valami, ami szinte egyáltalán nincs benne: élet. Úgy, ahogy az a valóságban kinéz. A gyerekek nyugodtan ülnek, szépen esznek, nem civakodnak, nem maszatolják össze magukat, nem változtatják romhalmazzá a konyhát. Nem cirkuszolnak a reggeli indulásnál, nem kapaszkodnak bele a kibontott hosszú hajba, és amikor anyának fontos dolga van, megértők, és beérik egy buksisimivel. Nem borítják ki a kávét a kanapéra, és amikor lefektetik őket, egyből alszanak, mint a bunda. A videó nemcsak félrevezető képet ad az anyaságról, de zavaró benne a bensőséges szülő-gyermek kontaktus szinte teljes hiánya is – a gyerekek inkább tűnnek színpadi kellékeknek, amit a menő állás, nagy lakás, reprezentatív partner és a drága autó után sikerült az ideális polgári élet presztízslistáján kipipálni.
