Donald Trump a tünet, nem az ok

A demokrácia fékeinek és ellensúlyainak népszerűsége szinte sosem volt ilyen alacsony.

Kiállhatnék New York Ötödik sugárútjára, és lelőhetnék valakit, akkor sem vesztenék egyetlen szavazatot sem – hangzott el az emlékezetes mondat Donald Trump szájából a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban. Nos, az elmúlt négy hónap elnöki tevékenysége a rengeteg hazugsággal, elhibázott politikai lépésekkel, politikailag motivált tisztogatásokkal, élén az őt vizsgáló FBI-igazgató múlt heti menesztésével politikai sorozatgyilkosságnak tűnhet sokak számára.

És mégis: bár Trump elnök népszerűségi indexe mindössze 40 százalék körül mozog a teljes lakosság körében, az ABC News és a The Washington Post egy áprilisban mért közvélemény-kutatása szerint a Trump-szavazók 96 százaléka újra rá szavazna. Egy a napokban készült NBC-felmérés szerint a republikánusok 79 százaléka támogatja James Comey FBI-igazgató elmozdítását. Trump-szavazók tömege telefonál be televíziós, rádiós műsorokba, hogy támogatásáról biztosítsa az elnököt, és megvédje a média, a bíróságok, a demokraták, az FBI stb. „igazságtalan” támadásaitól.

Az ország és a világ azon fele, amely szörnyülködve szemléli Trump ámokfutását, nem érti azt, hogy létezik egy széles körben, milliók által elfogadott alternatív narratíva, amelyben Trump a kisember védelmezője és egyben utolsó reménysége, aki szélmalomharcot folytat az őt megbuktatni akaró, a kisemberek vérét tovább szívni kívánó, hazug és önző politikai intézményrendszer ellen.

Ami az egyik oldalnak alkotmányellenes muszlim utazási tilalom, az a másik oldalnak a korrupt bíróságok igyekezete, hogy keresztbe tegyenek Trumpnak. Ami az egyik oldalnak a képviselőházon második nekifutásra alig-alig átvert, elhibázott egészségügyi törvény, az a másik oldalnak bizonyíték a kongresszus döntésképtelenségére. Ennek az oldalnak a sokak számára nyilvánvaló hazugságok, féligazságok, alternatív tények csupán „a becstelen sajtó” torzításai. Ennek az oldalnak Trump orosz kapcsolatainak vizsgálata csak politikai lejárató hadjárat, és Comey menesztése nem a hatalommal való visszaélés, hanem érthető védekezési reakció.

Természetesen a politikában mindig legalább két olvasata van a tényeknek. Ami a mostani helyzetben más, az az, hogy a hajmeresztő bakik ellenére támogatói körében láthatóan egyelőre lehetetlen Trumpot kompromittálni, mert pont az elnököt ellenőrizni hivatott szervek járatták le magukat, és vesztették el hitelességüket jóval Trump színre lépése előtt. A demokrácia fékeinek és ellensúlyainak népszerűsége szinte sosem volt ilyen alacsony. Olyan hagyományosan kiugróan népszerű intézmények, mint a legfelsőbb bíróság vagy a jegybank szerepét betöltő Federel Reserve elfogadottsága történelmi mélységben van, hogy a kongresszusról, a médiáról, a közvélemény-kutatókról vagy a politikusokról már ne is beszéljünk. Egyedül a hadsereg népszerűsége töretlen. Ez külön veszélyforrás, hisz talán nem kell ecsetelni, milyen veszélyekkel járhat, ha egy magát bizonytalan helyzetben érző autoriter vezető a katonák népszerűségét próbálja meglovagolni.

A Trumppal és a brexittel beköszöntő post-truth (igazság utáni) korszakban azért lehet könnyen becsapni az embereket, mert egyrészt a digitális technika robbanásszerű fejlődésével és elterjedésével az információ mennyisége és sebessége megsokszorozódott, másrészt mert az igazságot ellenőrizni hivatott szervek politikai értelemben korrumpálódtak, és ezért teljesen lejáratták magukat.

Gondoljunk bele, hogy alig kétéves politikai pályafutása alatt mi mindent élt túl Trump. Szexuális zaklatás vádja, orosz kapcsolatok, hamis üzletek, eltitkolt adóbevallás, politikai célú tisztogatás, kulcsfontosságú témák ismeretének totális hiánya, vallási diszkriminációra alapuló beutazási tilalom, nulla törvényhozási siker, újságírók kitiltása a Fehér Ház sajtótájékoztatóiról, bírók, politikusok, a média folyamatos gyalázása. A sor a végtelenségig folytatható. És mindezek ellenére a Trumpra szavazók 96 százaléka újra rá szavazna!

Erős a gyanúm, hogy Amerika mostani válságát az sem oldaná meg, ha Trump valamilyen módon – akár lemondatás, akár választási vereség következtében – eltűnne a színről. Trump ugyanis a tünet, nem az ok. Az alternatív narratíva tovább élne, amely szerint a korrupt politikai intézményrendszer legyőzte a kisember szélmalomharcát vívó Don Quijotét. És a narratíva korrupt politikai intézményrendszerről szóló része egyáltalán nem alaptalan. Amíg az elit nem találja ki, hogy hogyan lehet Amerika nagy részének elvesztett bizalmát visszaszerezni, addig Donald Trumpnak lesz igaza: ha kiáll az Ötödik sugárútra, és lelő valakit, akkor sem fog szavazatokat veszteni.

A szerző közgazdász