Szigorúan költségvetési szempontból sem érne sokat a gazdagok sarca: a bevallások 2015-ös adatai alapján az adózók mindössze egy százaléka keresett egymillió forint felett, ez alig 50 ezer embert jelent. Az igazán gazdagok ugyanis vállalkozásokba viszik be a jövedelmüket és vagyontárgyaikat, így mentesülnek az szja alól. Különben is kreatív nép a magyar: ha a Botka-féle elképzelés megvalósulna, az érintettek havi jövedelme egyből 999 ezer forintra, a vagyonuk 99 millióra jönne ki, és a földjük is pont alatta maradna a 100 hektáros limitnek. Ebből tehát elenyészően kevés extra költségvetési bevétel folyna be.
De már csak azért is meglehetős érdektelenséggel viszonyulnak a választópolgárok az új politikai szlogenhez, mert nem a lényeget fogja meg. Nem azt kellene sugallni, hogy a jómód, a gazdagság vétkes dolog, és nem is lehet minden gazdag embert egy kalap alá venni. Manapság az egyetlen, igazán számottevő érdeklődésre igényt tartó ígéret az lehetne, ha egy párt a tisztázatlan eredetű vagyonok elleni hadjáratot hirdetné meg. Bizonyos fokig erre vállalkozott a Jobbik, amikor meghirdette a „földesúradót”. Ezt azokra vetnék ki, akiknek évente legalább 300 millió forinttal gyarapodott a vagyonuk 2002 óta.
