Korunk egyes ideológiái tagadják a szabad akaratot, viszont fetisizálják az identitástudatot. Az iszlám fundamentalizmus emellett a végsőkig relativizálja jó és rossz fogalmát. – Az, hogy hajléktalan vagyok, nem jelenti azt, hogy ne lennék ember – mondták ki a társadalom peremére szorultak a merénylet után. A hajléktalant pedig behelyettesíthetjük bárki mással, ugyanúgy igaz lesz, világosan kijelölve egy erkölcsi rendszer kereteit. Az iszlamizmust választók viszont a maguk identitásával helyettesítik be, és megtagadják mindazt, amire az emberség szólítaná fel őket. S nem azért, mert rossz anyagi körülmények között élnek, vagy mert másodrendű állampolgárként kellene tekinteniük magukra. Hányadrendű állampolgárként gondoljanak magukra azok, akiknek az utca maradt?
Utóbbiak viszont egyvalamit nem vesztettek el: a szabad akaratukat, és azt, hogy képesek a jót választani. Márpedig akinek nem fognak fegyvert a fejéhez, az képes erre a választásra. Mert tudja, hogy van, amikor lényegtelen a vallás, az etnikum, az anyagi helyzet: az emberség összeköti Ariana Grande kamasz rajongóját és a hajléktalan férfit, de elválasztja őket a humánumot megtagadó merénylőtől.
