Kézfogás és többnejűség

Tízpontos iránymutatást dolgozott ki a hozzájuk érkező bevándorlóknak De Maizière.

Nemigen lehet azonban legyőzni a bevándorlók integrációjával kapcsolatos nehézségeket úgy, hogy közben a többségi társadalom egyes tagjai mindent megtesznek a problémák fenntartásáért. Ugyanis a német szélsőbaloldali ellenzék (elsősorban a Zöldek és a Baloldali Párt részéről) egyből nekiesett a belügyminiszternek. Volt, aki azzal vádolta a kereszténydemokratákat, hogy az akcióval csak a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak párt szavazóit próbálják átcsábítani, volt, aki csak szimplán lenacionalistázta a jobb sorsra érdemes De Maizière-t. Van, aki realitásérzék híján megpróbálta elviccelni az egészet, mondván, akkor már említsék meg a német kultúra részeként a szandál-zokni kombinációt is.

A helyzet erősen emlékeztet arra, amikor a magyar baloldal a migrációs válság elején tett furcsa kijelentéseket: miközben már százezrek tartottak Európa felé, szerencsétlen időzítéssel több politikus még arról beszélt, hogy a bevándorlás csak álprobléma – az eredményt láttuk. Egy tanulságot mindenképpen le lehet vonni a történtekből: a XXI. század Európájának egyik legnagyobb kihívását nem oldhatjuk meg sem a szélsőjobboldali hisztéria, sem a baloldali-liberális struccpolitika jegyében. Németországban még ma sem vesznek tudomást a lakónegyedben tomboló elefántról, még akkor sem, amikor éppen eltaposni készül őket.

Persze, lehet mondani, hogy „nincs itt semmi látnivaló”, ám sem a számok, sem a kézzelfogható tapasztalatok nem ezt támasztják alá. Mert ha De Maizière belügyminiszter szavait lehet is egyszerű szavazatszerzési kísérletként értelmezni, a brit kormány mellett tanácsadóként – vagyis nem választott tisztségviselőként – dolgozó Louise Caseyéit már kevésbé. Casey jelentésében (ne feledjük, a multikulturalizmus egyik zászlóvivőjéről van szó!) az Egyesült Királyságban élő bevándorlók helyzetét vizsgálva kijelentette, az iszlámhívők által legsűrűbben lakott régiókban a 31 százalékot is eléri azoknak a muszlimoknak az aránya, akik helyesnek gondolják a többnejűséget, 23 százalékuk támogatja a tradicionális iszlám törvénykezés, a saría bevezetését a brit törvények helyett az ország egyes részein. A jelentéstevő egyik fő javaslata, hogy a szigetország iskoláiban tanítsák a gyerekeket a brit értékekre, mint amilyen például a demokrácia, az egyenlőség és a tolerancia.

Innen úgy tűnik, De Maizière pontjainak fő erőssége, hogy pontosan átlátja: Németország jókora változáson esett át az utóbbi néhány évtizedben, az ország etnikai összetétele – gondoljunk csak a többmilliós török kisebbségre – pedig alaposan megváltozott. Csak remélni tudjuk, hogy minél többen rájönnek: Európa egyik leggazdagabb történelmi és kulturális tradíciójával rendelkező nemzetéhez tartozni nem csak annyit jelent, hogy a szandált zoknival hordjuk.