Paradox helyzet: miközben a globális népesség 12 százaléka, közel 850 millió ember éhezik, világszerte a megtermelt élelmiszer harmadát-felét nem esszük meg, hanem kidobjuk. Döbbenetes mennyiség, 1,2–2 milliárd tonna megy a szemétbe, és ebben nem csak a pazarló vásárlók a bűnösek: a rossz betakarítási gyakorlat, a helytelen tárolás és szállítás, a szigorú eladási határidők és logisztikai bakik is benne vannak. És persze a piaci-éttermi-feldolgozói hulladék – mivel olcsó az élelmiszer, sok helyen túlságosan nagyvonalúan bánnak vele. Egy brit mérnököket tömörítő intézmény, az Institution of Mechanical Engineers jelentése szerint a pazarlásnak önmagán túlmutató következményei is vannak: természeti és energiaforrásokat is elkótyavetyélünk a fölösleges termeléssel és szállítással. (A mezőgazdaság például 550 milliárd köbméter vizet használ fel olyan termények előállítására, amelyeket aztán soha nem fogyasztanak el. Bűnösek a nagy szupermarketláncok, amelyek csak a tökéletes élelmiszert veszik át, és akcióikkal túlvásárlásra ösztönzik a vevőket, akik aztán a fölös készleteket kidobják.)
A vásárlói pazarlás külön történet, és ebben az Egyesült Államok jár az élen, ahol évi átlagban egyetlen személy háromszáz kiló tökéletesen fogyasztható élelmiszert dob ki a kukába. Európa rohamtempóban zárkózik fel az amerikai pazarláshoz, és ebben a kétes versenyben Anglia, Németország és Hollandia jár az élen. Az ENSZ előrejelzése szerint 2075-ben a jelenleginél hárommilliárddal több embert kell majd élelmezni, így csak idő kérdése, és rá leszünk kényszerítve a sokkal hatékonyabb élelmiszer-felhasználásra.
A probléma minket is vastagon érint: a hivatalos becslés szerint Magyarországon évente összesen 1,8 millió tonna élelmiszert dobnak ki a különböző szereplők a vásárlótól a termelőkön és értékesítőkön át a vendéglátókig. Miközben egész térségek vannak, ahol súlyos gond a mindennapi betevő előteremtése, elég egy piros betűs ünnep után megnézni a nagyvárosi kukákat: szatyorszám dobjuk ki a tökéletesen fogyasztható élelmiszert, mert a hosszú hétvége előtti pánikban egyszerűen túl sokat vásároltunk.
