Moszkvában tanult ügynökök?

A politika nem lehet más, ha a parlamenti küszöb megugrásáról van szó.

A külföldi diákok egy esetben buktak ki az egyetemről, jelesül ha nem feleltek meg a nyelvvizsgákon. Pedig a magyar külügy – amely néhány túlbuzgó nebulótól részletes jelentéseket kapott élénk éjszakai életet élő, életszínvonaluk javítása céljából farmernadrágokat és egyebeket csempésző diáktársairól – megpróbált drasztikus eszközöket alkalmazni. Többeket a szakmai gyakorlat megvonásával sújtott. Ezeknek a diákoknak az egyetem vezetése (!) tanácsolta, hogy valahol szerezzenek gyakorlatot, ők elfogadják. Ahogy a nemzetközi ügyekért felelős dékán mosolyogva kifejezte magát: „hozzon papírt arról, hogy egy vasútállomáson volt gyakornok, nekünk az is jó”. Volt olyan MGIMO-s diák, akit a gimnáziumból szovjetellenes kijelentései miatt kis híján kirúgtak. A sikeres jogi egyetemi felvétel után a sorkatonai szolgálat alatt keresték meg az illetőt a külügyből, és még az sem érdekelte őket, hogy a jelölt oroszból csak elégséges érdemjeggyel rendelkezett. És mit ad az ég, az illető – tisztán kalandvágyból – egy olyan egyetemen találta magát, amelyről előtte életében nem hallott. Döntését sosem bánta meg, KGB-ügynököt pedig még kitömve sem látott.

Az LMP listakészítés helyett inkább azzal számoljon el, hogy a korrupció ellen folytatott kérlelhetetlen küzdelme során miként lehetséges, hogy külpolitikai szakreferense olyan társaságban rendelkezik minősített tulajdonnal úgy családilag, mint magánszemélyként, amelyet Mészáros Lőrinccel mint frissen érkezett nagytulajdonossal hoznak összefüggésbe. Az is érdekelne, hogy volt frakcióvezető-helyettesük hogy érzi magát Kolozsvárott, ahol a főkonzuli posztot tölti be. Biztosan remekül megértik egymást Szijjártó Péterrel, aki élő referenciája a Corvinus nemzetközi kapcsolatok szakának.