Moszkvában tanult ügynökök?

A politika nem lehet más, ha a parlamenti küszöb megugrásáról van szó.

Listát állított össze az LMP azokról, akik – az „ügynökakták nyilvánosságának hiányában” (?) – azzal „gyanúsíthatók”, hogy a pártállami időkben a Szovjetunóban egyetemi tanulmányokat folytatva a kommunista titkosszolgálatok, nevezetesen a KGB befolyása alá kerülhettek. Vagyis aki Moszkvában tanult, az KGB-ügynök. Különösen azok, akik a világ 350. legjobb egyetemén, a nemzetközi kapcsolatok intézetében (MGIMO) szerezték a diplomájukat. (Miheztartás végett: magyar egyetem nincs az első 500 között.) Az intézmény három karán diplomatákat, nemzetközi közgazdákat és újságírókat képeznek – és magyar diákok a rendszerváltozás után is jelentkeztek a MGIMO-ra.

Az LMP akciója, amely a Nyugat és Kelet között folytatott információs háború integráns részének tekinthető, bemutatja, hogy a párt listázásban közreműködő tagjainak a) fogalmuk sincs a Szovjetunióról és az ottani diákéletről; b) sikerült leszállniuk a Fidesz színvonalára; c) eszükbe sem jut, hogy éles fegyvert nyújtottak át tálcán a mindent leegyszerűsítő politikai kommunikátoroknak. Hiszen ha valaki Moszkvában tanult, és automatikusan KGB-ügynök, akkor aki Oxfordban tanult, az brit ügynök, aki az Egyesült Államokban vagy a CEU-n, az CIA-ügynök, aki pedig Kínában, az kínai ügynök. A politika nem lehet más, ha a (köz)életben maradásról és a parlamenti küszöb megugrásáról van szó. Utóbbi az LMP-nek két ciklus után is komoly gondot okozhat 2018-ban a legutóbbi felmérések szerint. Eltökélt arccal egy helyben járók – ahogy egy ismert rockegyüttes találón megfogalmazta.

A MGIMO – az éppen aktuális szovjet, illetve orosz párt- vagy állami vezetéstől függetlenül – világszerte elismert szinten oktat, elsősorban nyelveket. Különösen híresek a keleti nyelvek (arab, kínai, japán, vietnami stb.) tanszékei. A pártállami időkben magyar diák számára ezeket, továbbá olyan egzotikus nyelveket, mint a lao, a szuahéli, az indonéz, a pastu vagy a perzsa, csak akkor nyílt mód tanulmányozni – a MGIMO-n kívül –, ha az illető szülei külszolgálatot teljesítettek az adott országban. De talán arra is emlékszünk, hogy ekkor a hazai nyelvoktatás sem állt a helyzet magaslatán. Ezen az egyetemen geopolitikát is oktattak, tudtommal a szocialista táborban egyedül, ami akkoriban új tudománynak számított, és a tűrt kategóriába tartozott. A helyi kommunista ideológusok kifejezetten ellenezték az effajta látásmód tudománnyá válását. Ezek az ideológusok, valamint az általuk tudománynak nevezett tantárgyak, például a párttörténet, jelen voltak a tananyagban. Ám ezt a külföldi diákok esetében egyáltalán nem vették komolyan. Példaként álljon itt az a korántsem elszigetelt eset, amikor a nemzetközi munkásmozgalom-történet szemináriumára a lábát egy évig be sem tévő magyar diáknak a vizsgán a tanár, miután tisztázta vele, hogy ki is ő tulajdonképpen, kérdés nélkül megajánlotta közepest, amit az illető gondolkodás nélkül elfogadott.

A külföldi diákok egy esetben buktak ki az egyetemről, jelesül ha nem feleltek meg a nyelvvizsgákon. Pedig a magyar külügy – amely néhány túlbuzgó nebulótól részletes jelentéseket kapott élénk éjszakai életet élő, életszínvonaluk javítása céljából farmernadrágokat és egyebeket csempésző diáktársairól – megpróbált drasztikus eszközöket alkalmazni. Többeket a szakmai gyakorlat megvonásával sújtott. Ezeknek a diákoknak az egyetem vezetése (!) tanácsolta, hogy valahol szerezzenek gyakorlatot, ők elfogadják. Ahogy a nemzetközi ügyekért felelős dékán mosolyogva kifejezte magát: „hozzon papírt arról, hogy egy vasútállomáson volt gyakornok, nekünk az is jó”. Volt olyan MGIMO-s diák, akit a gimnáziumból szovjetellenes kijelentései miatt kis híján kirúgtak. A sikeres jogi egyetemi felvétel után a sorkatonai szolgálat alatt keresték meg az illetőt a külügyből, és még az sem érdekelte őket, hogy a jelölt oroszból csak elégséges érdemjeggyel rendelkezett. És mit ad az ég, az illető – tisztán kalandvágyból – egy olyan egyetemen találta magát, amelyről előtte életében nem hallott. Döntését sosem bánta meg, KGB-ügynököt pedig még kitömve sem látott.

Az LMP listakészítés helyett inkább azzal számoljon el, hogy a korrupció ellen folytatott kérlelhetetlen küzdelme során miként lehetséges, hogy külpolitikai szakreferense olyan társaságban rendelkezik minősített tulajdonnal úgy családilag, mint magánszemélyként, amelyet Mészáros Lőrinccel mint frissen érkezett nagytulajdonossal hoznak összefüggésbe. Az is érdekelne, hogy volt frakcióvezető-helyettesük hogy érzi magát Kolozsvárott, ahol a főkonzuli posztot tölti be. Biztosan remekül megértik egymást Szijjártó Péterrel, aki élő referenciája a Corvinus nemzetközi kapcsolatok szakának.