Narancssárga tengeralattjáró

A médiabuborék, akár kormánypárti, akár ellenzéki, előbb-utóbb kipukkad.

A baj csak az, hogy a narancssárga tengeralattjárón nem csupán a kormánypárti közönségnek jutott hely, hanem ott ül rajta az egész ország. A közélet tudatos hiszterizálása, amely a tömegdemokrácia többé-kevésbé természetes velejárója, nálunk hallgatólagos kormányprogrammá emelkedett, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ma már önálló minisztérium foglalkozik vele. A Fidesz 2010-ben – legjobb tudomásunk szerint – arra kapott felhatalmazást, hogy egy élhetőbb országot építsen. Hogy ez a célkitűzés meddig volt érvényben, arról lehet vitatkozni, de egy biztos: a kormányzat már jó ideje nem épít mást, csak virtuális valóságot. 2016-ban majdnem egy egész évet szántunk a kvótaellenes népszavazásra, amelyről senki sem tudta, hogy az „érzelmi jelentőségén” túl mi is a valódi tétje – talán nem is baj, hogy már sohasem fog kiderülni. Az pedig már most látszik, hogy bár 2017 a lázadás éveként indult, nyugat-európai érdeklődés híján inkább a Soros elleni élet-halál harc éve lesz belőle. Ezzel csak elleszünk valahogy 2018-ig és a választásig.

Mindezzel a Fidesz új minőséget hozott a magyar politikába. Hiszen korábban is láttunk már cinikus, számító vagy szimplán csapnivaló kormányokat; arra viszont még nem volt példa, hogy egy kormányzó párt kizárólag az általa fújt buborékban élő mintegy kétmillió embernek politizáljon, látványosan lemondva a többi választópolgárról. Ehhez persze szükség van egy olyan választási rendszerre, amelyben az egy tömbben szavazó Fidesz-tábor könnyedén behúzhatja a győzelmet, sőt akár még a kétharmadot is hozhatja. Szükség van azonban valami másra is: olyan ellenzékre, amely az utóbbi pár évet a maga médiabuborékjában töltötte. Ebben a buborékban mindenkinek elege van a Fideszből, így az embernek nincs más dolga, mint hogy lájkolja az aktuális kormányellenes mémet, esetleg elsüssön alatta valami csípős kommentet. Majd elégedetten nézze, ahogy az elégedetlenség fokozódik, és beveri a rendszer koporsójába az utolsó szöget. Szerencsére ilyesmi gyakran történik: ilyen volt a kormányzati hátraarc netadó- és boltzárügyben, az olimpiarendezés lefújása vagy újabban a lex CEU elleni tiltakozási hullám. És ki tudja, hány utolsó szöget lehet még beverni, amíg a Fidesz megnyeri a következő választást, hogy tovább építse bukott rendszerét.

A buborékoknak persze az a természetük – akár kormánypártiak, akár ellenzékiek –, hogy előbb-utóbb kipukkadnak. A tengeralattjáró léket kap, és beárad a hideg, zavaros víz. Hogy ez mikor fog bekövetkezni, azt nem tudjuk, de mindenképpen jót tenne a magyar politikai életnek. Mert legyenek bár mégoly riasztóak a baleset várható következményei, jelenleg enélkül is süllyedünk.