Példa-e még Amerika?

Az átlagamerikai már nem számít arra, hogy a jólét nemzedékről nemzedékre nőni fog.

A 9/11-es terrortámadást követően az állampolgárok mozgásszabadságának és személyiségi jogainak korlátozása világszerte elkerülhetetlen. Az Egyesült Államokban, a Patriot Act (hazafias törvénycsomag) rendkívüli, túlméretezett intézkedésekhez vezetett: nemzetbiztonsági ügynökségek embereket hallgatnak le, megfigyelnek, internetes közléseiket feltörik. A közbiztonság iparág lett – lásd a biztonsági berendezések fegyvertárát –, ami súlyosbítja a túlkapásokat. De már jóval 9/11 előtt az országban folyamatban volt a polgári szabadság korlátozásának egy álnok és mélyreható változata, a történelmi liberalizmus egyfajta szélsőséges értelmezése, ami fonákjára állította a társadalmi tűrés és befogadás fogalmát: amit eddig elfogadtunk és üdvözöltünk, most elítélni és visszautasítani kell, és fordítva. Vagyis életbe lépett a politikai korrektség, az igazság elhallgatása és az elrugaszkodás a valóságtól. Hitelveit, elvárásait, tiltásait nem kell felsorolni, részletezni; ismerjük.

Egy társadalom hanyatlása leglátványosabban és legkárosabban az egyéni felelősség leértékelődésében és elhárításában nyilvánul meg. Ez ma Amerika legnagyobb baja – mert minden más baja ebből származik. A köz- és magánéletben a hangsúly az egyén jogain van; állampolgári kötelességekről alig hallani. Az állampolgár elvárja, hogy az állam biztosítsa számára a gondtalan és félelemmentes megélhetést, szabadságának szinte korlátlan gyakorlását és talán még a boldogságát is. Jelmondatai: „Ez nekem jár Rám nem vonatkozik Ők a hibásak, nem én.” Ha elveszti állását, megbetegszik, megrokkan, eladósodik, szenvedélybetegségben szenved stb., gondoskodjon róla az állam. 2017-ben, a 324 millió lakosból 68 millió (21 százalék) kap valamiféle szociális segélyt és 41 millió élelmiszerjegyet. Az önszántukból nem dolgozók száma nem sokkal kevesebb, mint az országban törvényellenesen tartózkodó vándormunkások száma: becslések szerint 13 millió.

Eljutottunk a törvénytisztelet hanyatlásához. Nem az alvilági bűnözésre gondolok – az mindig volt, és sajnos, lesz is –, és nem is a nagyvárosi bandák háborúskodására, hanem a fehérgalléros csalásokra, bűncselekményekre. A 43 milliós nagyságrendű felsőoktatási tandíjkölcsön 18 százaléka kifizetetlen marad. Eladósodott magánszemélyek csődbírósághoz fordulnak, ahol letudják adósságaikat anélkül, hogy lemondanának javaik nagy részéről. Idős, állandó ellátásra szoruló szülők átruházzák vagyonukat a gyerekeikre, hogy az öregek otthonában az állami biztosító fizesse a gondozásuk költségeit. A törvényellenesség a 2008-as gazdasági botránnyal tetőzött. Fedezet nélküli jelzálogkölcsön-csomagokkal üzérkedő, szélhámoskodó befektetési intézetek a csőd szélére sodortak magán- és nyilvános befektetőket, nyugdíjalapokat, alapítványokat, bankokat és országokat.

De ha Amerika mégis példa, vegyük át a jót, és próbáljuk elkerülni a rosszat. Magyarországon államkapitalizmus van kialakulóban. Hogy ez milyen mértékben fogja megakadályozni a nemzeti vagyon egyenlőtlen elosztását, nem tudni; az előzetes adatok nem adnak okot a derűlátásra. Az önkormányzatok korlátozása gazdasági és közigazgatási szempontokból talán elkerülhetetlen volt, de hosszú távon gyengítheti a helyi közösségek összetartó erejét. A készülő nemzeti alaptantervben figyelembe kell venni a területi különbségeket és a sajátos igényeket. A polgári szabadságot Magyarországon elsősorban a szegénység korlátozza, amin csak a jobb megélhetési lehetőségek fognak változtatni. Egyes társadalmi csoportok esetében nálunk is gond az egyéni felelősségvállalás. A jelenlegi kormány igyekszik feltételekhez kötni a szociális juttatások folyósítását – szerény sikerrel –, és közmunka helyett új munkahelyek megteremtésére és a munka teljesítményelvű díjazására fektetné a súlyt. Kétharmados országgyűlési többsége, előnyei mellett, nem egy esetben, a jogállamiság határainak átlépéséhez vezetett, amiért az Alkotmánybíróságnak kellett jogorvoslattal élnie. A kormány viszont törvényt véd, amikor schengeni kötelezettségeinek megfelelve, megakadályozza a tömeges, törvénytelen határbelépést Európába.

A szerző magyar és amerikai kettős állampolgár