A napokban befejeződik a Központi Himalájában a mászószezon, június első felétől megérkezik a monszun, a síkságon hatalmas esőkkel, a hegyekben havazással és mindennapos viharokkal.
Hétfőn a serpák megkezdik a Khumbu jégesésen az alumíniumlétrák és a fix kötelek bontását, a mászók pedig – ki boldogan, ki szomorúan – hazaindulnak. Persze csak az, aki túlélte a kalandot.
A szomorkodók között idén több magyar is van, elsősorban az a két mászó, aki megpróbálta pótlólagos oxigén használata nélkül elérni a Föld legmagasabb csúcsát.
Családtagjaik, segítőik bánata már korántsem olyan mély, hiszen szeretteik ugyan csúcs nélkül, de legalább épségben, sérülés nélkül élték túl a kalandot. A szponzorok számára pedig elsősorban az esemény körüli hírverés nagysága a fontos – márpedig arra aligha lehetett panasz.
A mászók ilyenkor elemzik a sikertelenség okait, megpróbálnak okos következtetéseket levonni az eseményekből – aztán, hogy végül majd mire jutnak, az legyen az ő gondjuk.
Mindent összevetve mindössze pár tucat embert kellene hogy igazán mélyen érdekeljen a dolog.
A kudarc. Igen, az újabb kudarc. Szám szerint – legalábbis egyikőjüknek – a kilencedik.
De mifelénk sokan felkapják a fejüket, ha sikertelenség van a láthatáron. Megszólalnak az okosok. Felbátorodnak a fanyalgók. Odúikból előbújnak azok, akik mindig mindent előre tudnak. Akik abból építkeznek, hogy másnak valami nem sikerül. És azok, akik igazolást keresnek arra, hogy ők maguk miért nem próbálnak meg soha semmit. Hogy „a szponzor miért nem nekem adta azt a sok pénz – ha már annyi van neki?”
Hogy „ha a nyolcvanéves aggastyán, meg a hatéves gyerek is fölment, akkor ezek itt mér’ nem?”
Ők a legveszélyesebbek. Pusztítóbbak minden lavinánál és gleccserhasadéknál. Leginkább azért, mert milliónyian vannak, a gondolataik pedig fertőznek. És, mert ez az újabb kudarc első ránézésre látványosan igazolja majd évtizedes semmittevésüket.
Elfelejtik – vagy soha bele sem gondoltak –, hogy a kudarc a fejlődés része.
Hogy az az autó vagy mobiltelefon, melyet használnak, ugyanilyen fejlesztésen ment keresztül, és nem nyolc, hanem nyolcvan buktató, tévút, zsákutca állta a fejlesztők útját.