Az elfelejtett Afganisztán

A végletesen megosztott állam tovább kínlódik a nagyhatalmi érdekek ütközőzónájában.

Egyértelmű, hogy ebben az állapotában Afganisztán csak külső segítséggel kerülheti el a még nagyobb vérontást. Csakhogy egy ilyen koalíciót az érdekek nyilvánvaló ütközése miatt egyre nehezebb összekovácsolni. Az afgán ügyek intézésére Donald Trumptól teljes felhatalmazást kapott Pentagon szívesen küldene erősítést. Már csak azért is, mert Amerika el akar kerülni egy újabb katonai megaláztatást, ráadásul minden bizonnyal hosszú időre szeretné megtartani az adott esetben Oroszország, Kína és India közép-ázsiai stratégiai feltartóztatására is alkalmas katonai bázisait. Csakhogy jelen esetben legfeljebb különleges egységekről, drónokról, esetleg erősebb légi támogatásról, de nem hagyományos szárazföldi csapatokról lehet szó. Amerika leghosszabb ideje tartó háborújának ugyanis otthon finoman szólva sem túl nagy a társadalmi támogatottsága. Az afgán kormány annyira lejáratta magát, hogy a nyugati szövetségesek is kategorikusan elzárkóznak bármiféle beavatkozástól. Valahol logikus lenne az összefogás Oroszországgal, ám ez most a Moszkva iránt washingtoni körökben betegessé vált gyűlölet miatt elképzelhetetlen. A viszonyokat jól érzékelteti, hogy a Pentagon ehelyett éppen a tálibok támogatásával vádolja a Kremlt. Ez magyarázható azzal is, hogy a katonák és a külügy is a Közép-Ázsiában újra felélénkülő „nagy játszmában” használnák Afganisztánt.

Ennek jegyében komoly erők dolgoznak Washingtonban a régi AfPak stratégia felélesztésén, amelynek lényege, hogy Afganisztán és Pakisztán egymástól elválaszthatatlanok, és egymás instabilitását táplálják. Az Afganisztán kapcsán Pakisztánnal és Indiával szorosabbra fűzött együttműködés, az összefogás a Brit Birodalom régióbeli örököseivel erősíthetné Amerika pozícióit. Egyrészt így kijjebb lehet ezzel szorítani a térségből Oroszországot, de alkalmas arra is, hogy adott esetben Washington Indiával tartsa sakkban Kínát, vagy éket verjen Moszkva és Újdelhi közé. Ezek a forgatókönyvek gyengítik az Amerika szemében ijesztően erősödő sanghaji együttműködést is.

Ott tartunk tehát, ahol közel ötven éve. Pontosabban még régebben. A belül is végletesen megosztott Afganisztán marad a nagyhatalmi érdekek ütközőzónájában, ami cinikus világunkban biztosan garantálja az instabilitást és a további vérontást. Amikor ezek az érdekek mozognak, akkor újra hír lesz afgánok százainak a halála is.